Túlmutatva szimbolikus jelentőségén a Magyarok Kenyere-15 millió búzaszem program, amelynek ünnepi rendezvényét tartották meg Újszentesen az összetartozás, a közösségi kohézió és magyar identitás erősítését is szolgálta ezzel is megerősítve a kezdeményezők akaratát: az országhatárokat felülírva, a jó ügyek felvállalásával valósulhat meg a történelem által szétszaggatott nemzet egyesítése.

Az Újszentesi Református templomban, az Újkenyér ünnepe alkalmával megtartott Bánsági Magyar Gazdák Búzaösszeöntő Ünnepségén nt. Szűcs András Ottó helyi lelkipásztor a hétköznapivá, megszokottá vált egyszerű dolgok, mint a mindennapi kenyér, igazi jelentőségéről beszélt, hangsúlyozva, hogy a jelentéktelennek tűnő dolgok éppen hiányukkal nyernek óriási jelentőséget ezért igazi értékükhöz mérten kell értékelni akár az új búza lisztjéből sütött kenyeret is. „Az új kenyérért és az életért való hálaadás napján arra is gondolnunk kell – fogalmazott a lelkipásztor -, hogy a kenyér túlmutat fizikai önmagán, az élet fontos részeként, közösségmegtartó ereje is van. Illetve az is nagyon fontos, hogy a fizikai mellett, a lelki eledel egészíti ki életünket. A Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem akció nem a kenyértörés, hanem az összefogás, együttmunkálkodás, a közösségi erő jelképe.” – mondta a lelkipásztor.

Az ünnepi rendezvény szervezője, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete (BMGVE) elnöke, egyben az Újszentesi Református Egyházközség presbitere dr. Benkő Zsolt köszöntőbeszédében a közösségszolgálat jelentőségét méltatta: „…ma gazdaként, egyházi emberként és mindenekelőtt bánsági magyarként állok Önök előtt. A presbiteri szolgálat számomra nem csupán tisztség, hanem családi örökség és felelősség. Dédnagyapám egyházközségi gondnok, nagyszüleim presbiterként szolgáltak, édesapám szintén presbiter volt, és ma én is ezt a szolgálatot végzem. Elmondhatom tehát, hogy családunkban legalább négy nemzedéken át jelen volt az egyház és a közösség szolgálata.

Ez az örökség arra tanított, hogy a hitet nem elég szavakban megvallani: azt munkával, kitartással, tudásunk továbbadásával és a közösségért vállalt felelősséggel kell megélni. Ugyanez igaz a gazdálkodásra is.

Az elmúlt időszakban körülöttünk szinte minden megváltozott. Változott a világ, a gazdaság, a piac és a politika. A politikai tisztségek és mandátumok időhöz kötöttek: elkezdődnek, majd egyszer véget érnek. A gazda azonban marad, ahogyan a presbiter és a lelkipásztor szolgálata is folytatódik. A földet újra meg kell művelni, a közösséget össze kell fogni, a ránk bízott embereket pedig továbbra is szolgálni kell.

A politikát és az időjárást nem tudjuk kiszámítani. Nem tudjuk, mennyi eső érkezik, milyen lesz a termés, és hogyan alakulnak a piacok. Egyvalamit azonban tudunk: nekünk a változó körülmények között is helyt kell állnunk. Dolgoznunk, szolgálnunk és bíznunk kell. Büszkén mondhatjuk, hogy a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete a kevés igazán tartalmas, következetes és hiteles gazdaszervezet egyik zászlóshajója. Mindig a gazdák és a közösség érdekeit tartotta szem előtt, és azokat soha nem cserélte fel pillanatnyi politikai előnyökre. Sok minden változott körülöttünk, de egyesületünk a politika oltárán nem áldozta fel sem a becsületét, sem a gazdák bizalmát. Számunkra a tisztesség nem választási jelszó, hanem örökség, kötelesség és megtartó erő.

A gazdák mindenekelőtt emberek: családapák és családanyák, szomszédok, egyháztagok és közösségépítők. Nemcsak gabonát termelnek, hanem életet, biztonságot és jövőt teremtenek. Munkájuk értéke nem függhet pártállástól, választási ciklustól vagy országhatártól.

A Magyarok Kenyere kezdeményezés az összetartozásnak az egyik legszebb példája. Sok gazda, sok településről és vidékről ajánl fel búzát, amelyet összegyűjtenek és megőrölnek. A belőle készült liszt és kenyér rászoruló családokhoz, gyermekekhez, idősekhez és segítő intézményekhez jut el.

Ahogyan sok búzaszemből egyetlen kenyér lesz, úgy válik a sok kisebb felajánlás közös segítséggé. Ez a kenyér azt üzeni, hogy egyetlen magyar ember sincs egyedül, éljen bár az anyaországban, a Bánságban vagy a Kárpát-medence bármely más részén.

A kenyér számunkra több egyszerű élelmiszernél.

Benne van szülőföldünk, őseink tudása, családjaink munkája és Isten áldása. Amikor megtörjük és megosztjuk, arról teszünktanúságot, hogy egymásért is felelősek vagyunk.” – mondta az egyesület elnök.

Az elnöki köszöntőt követően a Temes megyei gazdaszervezteek képviselői öntötték a közösbe a búzát. Magyarszentmártonról Boros József, Ótelekről Szabó János, Végvárról dr. Kiss Zsolt, Újmosnicáról Kádár György, Ötvösdről Virág Raul, Zsombolyáról Schmidt Lajos, Újszentesről Ispán Bárdi, Pusztakeresztúrról Tóth Ede, Nagycsanádról Nagy István, a BMGVE részéről dr. Benkő Zsolt, az Újszentesi Református Egyház képviseletében Bereczki Lajos gondnok, az újszentesi magyar közösséget képviselve Dénes Ildikó tanácsos, a megye magyar közösségének nevében Molnár András képviselő, megyei RMDSZ elnök, a bánsági magyar nyelvű sajtó képviseletében pedig alulírott tette hozzá a maga részét a közösbe.

Köszöntőbeszédében Molnár András képviselő, Temes megyei RMDSZ elnök az összefogás jelentőségét értékelte. A képviselő hangsúlyozta, hogy a Magyarok Kenyere program példája az összefogásnak, amely a szórvány körülményei között élő magyar közösségeknek reményt és követendő példát ad. ”Nekünk, magyaroknak a tizenötmilliós szám eléggé fájó, mert jól tudjuk, hogy legalább öt millió magyar embert országhatárok választanak el egymástól. Ezért kell mindannyiunknak kiállnunk oktatási hálózatunk, egyházi intézményeink és kisközösségeink, nyelvünk, hagyományaink védelmében. Mindannyian érzékeljük, hogy Temes megyében a magyar közösségeink tevékenyek, számos rendezvényt szerveznek annak érdekében, hogy ezáltal biztosítsanak lehetőséget a közösseg tagjainak magyarságuk megélésére, értékeink népszerűsítésére, ugyanakkor kovászként járulnak hozzá a települések közösségi életéhez. Ami összetartja ezeket a közösségeket az a hit, a közös nyelv, kultúra mindezeket kell minden körülmények között megtartanunk.” – osztotta meg gondolatait a képviselő.

A nagy érdeklődés mellett megtartott ünnepi rendezvény nemzeti imánk közös éneklésével zárult, majd a résztvevők a református parókia kertjében, Kele Zoltán végvári zenész hozzájárulásával jó hangulatú, közös ebéden vettek részt.

Makkai Zoltán