Bevallom, hogy szívesebben, örömmel írtam volna a mosoly, az öröm, a szeretet országáról, de egyre hangsúlyosabban úgy tűnik, hogy odaát a terror országa van kibontakozóban. Ezért a Terror Háza Múzeum várható bezárásának ügye nem hagyható szó nélkül. A sajtóban megjelent hír szerint, idézem “…átvilágítják a kiállítás tartalmát, illetve rendezik a kiállításokhoz kapcsolódó jogokat.” Mi meg higgyük el becsszóra, hogy semmilyen politikai szándék, leszámolás nincs eme „átmeneti bezárás” mögött. Vicces. A jelenlegi törvényes eszközökkel, a tizenhetedik alaptörvénymódosítást követően, könnyű a kormány dolga. Bárkivel és bármivel simán elbánhat, és azzal is tisztában kell lenni, hogy további hasonló lépésekre is sor kerülhet. Mert minden diktatúra elsődleges velejárója a múlt szimbólumainak a lerombolása, meghatározó személyiségeiének a hiteltelenítése. Márpedig a sokakat nagyon zavaró Terror Háza Múzeum egyike azon intézményeknek, amely a MINDENKORI DIKTATÚRÁK viselt dolgait tárja a szemlélő elé. A bezárás igazolni látszik azt, hogy a maiak, a holnapra gondolnak. Úgy tűnik, hogy a mai urak nem tudják, hogy a szimbólumok lebontása, például a Terror Háza Múzeum bezárása, ledöntése valamikor mindig visszaüt. Még egyszer, érthetően: visszaüt. A pufajkások is azt hitték, hogy örökre övék a világ. Aztán kiderült, hogy nem. Az előző magyar kormány is e meggyőződés miatt baltázta el. Ideát is sokan úgy gondolják, hogy mindent lehet. Ritkán, de kiderül, hogy mégsem.
Pár hónappal ezelőtt hatalmas politikai sikert ért el egy addig ismeretlen párt és kvázi ismeretlen vezetője, aki másfél évtizedig jól megélt az előző kormánypárt, az akkori “komisz diktatúra” árnyékában, vagy ha jobban tetszik, a diktatúra farvizén. Élt, mint Marci hevesen. Nem tudom Marci hogyan élt hevesen, avagy Hevesen, de tudom, hogy emberünk az átlagnál jóóóóval jobban élt, mint sokmillió – a választási kampányban sikerrel megvezetett, becsapott – magyar állampolgár! Mert a politikai hatalom árnyékában megtehette. Emberünk sohasem került igazi politikai döntéshozó testületbe, nem volt lehetősége, vagy nem akart, esetleg nem tudott beleszólni az ország irányításába, évtizedekig nem hallatszott véleménye akármilyen döntéssel kapcsolatban – azaz hallgatott, sunyított és élvezte a jólétet. Mert jól megvolt a langymeleg politikai közegben. Tetszik, nem teszik, ez az igazság. Lehet röhögcsélni, bekiabálni, hangoskodni az Országházban, fészbukozni és tikitokizni, okoskodni is, fűt-fát ígérni, akkor is ez az igazság. Rövidre fogva, emlékeztetőként: közel másfél évtizedig dőlt a zsé, milliókat vágott zsebre magyar emberünk, senki sem kérdezte mire fordítja jövedelmét, kimondottan jól élt, amíg meg nem világosodott.
Egy szép napon arra ébredt, hogy aszondja, ittazidőmostvagysoha. Levetkőzte a régi köpönyeget. Felvette a tiszavirágos ködmönt. Belecsapott a lecsóba, és megváltóként fűt-fát ígért. Legelőször is sok-sok bilincset. /Gondolom fellendült a bilincsgyártás odaát!/ Meg elszámoltatást. Országos szintű átvilágítást. Majd újra bilincseket. Meg szeretetországot. Ebből, jó sokat. Meg Kánaánt. Úgy angróban, mindenkinek. És bejött a blöff. Sokmillióan elhitték. Eddig úgy néz ki, hogy maga sem tudja hogyan, és miért, de sikerült nyeregbe kerülni. A múzeumbezárás arra utal, hogy most éppen fordítva ül a magyarok országának lován.
Szóval most a Terror Házát kell megszüntetni, “átvilágítani”, “tartalmi átvilágítása és a jogok tisztázása miatt van szükség az átmeneti bezárásra” – közölték a jelenlegi házisajtóval a mai urak. Ennyire zavarók a múzeumban közszemlére bocsájtott kiállítások anyaga.
A terror országában – sportosan fogalmazva – készülődhet a Magyar Zene Háza, mert azt is meg kell reformálni, ugyebár. /Vajon a százéves Kurtág Györgyöt is kirúgják valamilyen mondvacsinált bűn miatt, esetleg túlzott zongorahasználat miatt? /. Következhet a budapesti Néprajzi Múzeum csak azért, mert magyar. Várhatóan a Hagyományok Háza is valakinek útban lesz. És mindenféle lózung kíséretében, a Hősök tere is simán ledózerolható. Még azt is megérhetjük. Mert minden bedarálható.
A terror országának szomszédságában ehhez kell tartsuk magunkat.
Makkai Zoltán
