A falunapoknak van egy sajátos természetük. Nem feltétlenül attól fontosak, hogy hány fellépő áll színpadra, hány bográcsban rotyog az étel – Végváron idén éppenséggel huszonnégyben -, vagy meddig tart a hajnalig tartó mulatság. Inkább attól, hogy ilyenkor egy település lakói – és az elszármazottak, vendégek, barátok – egyszerre érzik: ez a hely az övék.

Végváron az idei Falunapok is erről szóltak. A rendezvény néhány napjára megváltozott a falu ritmusa. A hétköznapok megszokott csendjét felváltotta a készülődés, a találkozások, a zene és a beszélgetések zaja. Ismerősök köszöntek egymásnak, régen látott vendégek kerültek elő, a fiatalok pedig természetesen vették birtokba a rendezvény helyszíneit.

A három nap alatt egymást követték a műsorok, a kulturális és zenés programok, miközben a háttérben legalább olyan fontos dolgok történtek. Egy-egy pad mellett, egy asztal körül vagy éppen a nézőközönség körében kialakult beszélgetésekben előkerült a falu múltja, a jelenlegi gondok, a régi történetek és természetesen a jövő is. A Végvári Falunapok ugyanis nemcsak szórakozási lehetőség, hanem alkalom arra, hogy a helybéliek, a helyi közösség jelenlegi és régebbi önmagával is találkozzon.

Különösen fontos ez mert a néptánc, a zene, a helyi szokások, a közösségi események mind-mind azt jelzik, hogy Végvár nem akar egyszerűen csak egy lenni a térképen szereplő települések közül. Van története, vannak hagyományai, és ami talán még fontosabb – a nehézségek ellenére is vannak emberek, akik ezeket tovább akarják vinni.

És talán éppen ez a Falunapok rendezvénysorozat legnagyobb értéke. Nem csak három napra szóló látványosság, hanem egyfajta közösségi önarckép. Megmutatja, hogy kik élnek itt, mire büszkék, mit őriznek a múltból, és hogyan próbálnak helyet találni maguknak a jelenben.

Jókedv, vidámság és gasztronómia

A népes részvételt tekintve, úgy tűnik, hogy a háromnapos Végvári Falunapok töretlen sikernek örvend: “teltházas” könnyűzenei koncert volt péntek este, majd az utcabálon mulattak a helybéliek, kézművesfoglalkozásokat, sportmérkőzéseket, ügyességi versenyeket szerveztek a szombati nap folyamán, szintén magas részvétel mellett, azaz a szervezőknek sikerült minden korosztálynak megfelelő programokat biztosítani. Vasárnap délután a hagyományos búcsút tartották. Ezt erősíti meg dr. Kiss Zsolt helyi tanácsos, helyi RMDSZ-elnök, a rendezvénysorozat egyik fő szervezője is. “Örömmel mondhatom, hogy sikerült összehozzunk egy jó hangulatú, tartalmas rendezvénysorozatot, amely a magyar és a román közösségnek is kínált kikapcsolódási lehetőségeket. A zenének minden zeneszerető egyformán örvend, a bográcsban főtt finomságokat is mindenki örömmel fogyasztja, a sportot – a labdarúgást különösen – szintén kedveli mindenki, látható volt ez a mérkőzéseken is. Nagy múltja van Végváron a hagyományápolásnak, ezért is a szombat délutáni színpadi fellépéseket mindenki kitörő örömmel tapsolta meg, bízom abban, hogy a helybéliek és a más településekről idelátogatók is remekül szórakoztak. Örömmel fogadtuk Végváron Röszke testvértelepülésünk képviselőit is, akik nem csak a falunapokra, hanem máskor is hazajönnek Végvárra.” Értékelésében hasonló gondolatokat fogalmazott meg Pop Dănuț Gruia polgármester is, aki a falunapok jelentőségét a közös ünneplésben és kulturált szórakozásban látja. “Örömmel látom, hogy a község – azaz a három település, Végvár, Sipet és Kádár – lakossága különösen nagy számban vesz részt a rendezvényeken. Hozzájuk társultak a temesmórai, Arad megyei és magyarországi barátaink is, elmondhatjuk, hogy a falunapok rendezvényei nagyban hozzájárulnak a közösségi kohézió, együttműködés erősítéséhez. Ráadásul sokan, akik más országokban élnek, pihenőszabadságuk tervezésekor a falunapokra is tekintettel vannak és örömmel térnek vissza, ha csak pár napra is a szülőfaluba. Szombati rendezvényünkön részt vesznek Liliana Onet alprefektus, Alin Popviciu megyei tanácsi alelnök és Molnár Zsolt parlamenti képviselő is. Legfrissebb jó hírünk a végvári lakosság felé az, hogy benyújtottuk az új kultúrház építésére vonatkozó pályázatunkat, reménykedve várjuk a Fejlesztési Minisztérium válaszát.” – mondta a polgármester.

Finomságok a bográcsból

Az egyik bográcsban szarvashúsból készít pörköltet a végvári Fehér Nándor. Elmondása szerint szereti és főztjében mindig többféle, néha a hagyományostól eltérő ízvilágot képviselő fűszert használ; most éppen szegfűborssal „bolondította” meg az ínyencségnek ígérkező ételféleséget.

Mellette a temesmórai (Moravita) polgármesteri hivatalt képviselő asszonyok csapata szorgalmasan süti a lángosokat, mert reggel óta nagy igény mutatkozik a finomságra, amelyet örömmel ízesítenek tejföllel vagy lekvárral. De magában is jól fogy a lángos. Elmondásuk szerint a két település baráti kapcsolatot ápol, egyik tanácsosuk Végvárra készül, mert helyi lánnyal házasodik.

Munkában a zsűri

A kitűntetett önkéntes tűzoltó, Pataki Árpád

A falunap a találkozások napja is, egykori iskolatársak és kollégiumi szobatársak is találkoztak Végváron: Pethneházi Ibolya, Stan Ica, Izmendi Erzsébet, Szalai Mária

Kele Sándor és a VÉGVÁRI VIDÁM CSAPAT ezúttal „hazai pályán” bizonyít: három öblös bográcsban készülnek a finomságok, birka- és sertéshúsból készült étket és töltöttkáposztát kínálnak. Főztjüket minősíti, hogy estére kiürültek a bográcsok. Jó szokásukat betartva szinte teljes létszámban vesznek részt a rendezvényen.

Az Arad megyei VESZETT csapatból néhányan éppen a nokedlit készítik nagy hozzáértéssel. Azért, mert a pörkölthöz ez illik a legjobban mondják, kiemelve, hogy ők nem bográcsost, hanem bográcsban készült pörköltet készítenek. Egyhangúan mondják az aradiak, azaz a Zimándújfaluból, Fazekasvarsándról, Kisiratosról származó tagokból verbuválódott csapat tagjai, hogy máris nyerteseknek érzik magukat, ugyanis a találkozás öröméért, a jó hangulatért jöttek Végvárra.

A végvári Jeremiás Dezső, azaz Bebe ötödik alkalommal főz a falunapokon és idén is kedvenc ételféleségét, kevéssé pikáns babgulyást főzött, amelyet „mindenféle zöldséggel” ízesített. Egyike azoknak a keveseknek, aki nem gázzal, hanem fával gyújtott be a bogrács alá és főztjén ez megérződik. Bebe egészen pontosan negyven évvel ezelőtt telepedett meg Végváron, a brassó környéki hegyvidéket cserélte fel az alfölddel. Elmondása szerint sohasem kívánkozott vissza, ma már rengeteg szállal kötődik a magyar faluhoz.

A kitűntetett önkéntes tűzoltó, Pataki Árpád

Szabó Norbert, aki Gátalján fodrászként dolgozik, de Végváron él, komolyan veszi a versenyt, bográcsában hat kiló sertéshúsból és hat kiló hagymából készült krumplis paprikás rotyog, amelyet „végvári ezerjó” nevű titkos fűszerrel ízesített. Mindent pontosan a recept szerint készített el, a kellékek az előírt időben kerültek a bográcsba, úgyhogy joggal reménykedik a fiatalember. Resiga Flaviusz a Végvári Magyar Gazdák csapatát képviselve finom birkatokányt főzött. Elmondása szerint részben azért, mert ezt az ételféleségét mindenki szereti, másrészt azért, mert sertésből bármikor készíthet valamilyen finomságot. Két végvári, Micsuri Károly Székely Szilárddal együtt főzött marhahúsból készült pörköltet, amelyről elmondták, hogy finomabbat vagy kevésbé finomat lehet enni, de az ő főztjüknek nincs mása. Igazuk lehetett, mert szürkületre kiürült az öblös főzőedény.

A zsűri tagjai Ábrahám Tibor, Pop Dănuț Gruia polgármester, dr. Kiss Zsolt, Kádár György, Szabó Szabolcs mesterszakács, Clement Lupu sajtós kolléga huszonnégy ételféleséget kóstolt meg és rangsorolt. Számomra viszont a főzőcsapatok mindegyike, és a köréjük kialakult társaságok az igazi győztesei a főzőversenynek.Gasztronómia és a végvári föld gyümölcsei

Mivel többször felmerült, hogy valamilyen új ízvilággal kellene “feljavítani” a hagyományos sertéspaprikást, Szabó László és társa, Fónáth Zoltán jókora méretű, öntöttvasból készült üstjükben csülköket és disznólábat is belefőztek a hús mellé, igazi kollagén “bombát” állítva elő, amit “díjaztak” mindazok, akik megkóstolták. “Amennyit kért”, annyi hagymát használtak fel, a hagyományos fűszereket, és kevés köményt, mert Zoltán szerint “a végváriak nem igen szeretik a köményt”. Szabó László, aki tanácsosként a sportélettel is foglalkozik, örömmel újságolja, hogy felszálló ágban van a végvári labdarúgó csapat, amely az 5. ligában játszik. Múlt héten Berény csapatát győzték le 5-0 eredménnyel, ma meg 7-1-re győztek a boldori csapat (Boldur) ellen. A gazdakör egyik gazdálkodó tagjaként elmondja még, hogy az árpa, búza és repcetermés átlagon felüli volt idén, búzából például a hektáronkénti 4000 kilogrammot mindenütt, de egy-két helyen a hektáronkénti 4500 kilogrammos (végvári viszonylatban ez kiemelkedő hozam!) rekord mennyiséget és betakarították. Pár éve a vetésforgóban a bizonytalan termést adó kukorica helyét átvette az általában jól fizető repce – ismertette a gazdálkodó. Augusztus végén a kukorica idei termését 3,5 tonnára becsüli Szabó László, szemben az egy-két évvel ezelőtti hektáronkénti hatszáz kilogrammnál. “Sajnos a napraforgó idén egyáltalán nem ígéretes-tájékoztat Szabó László. Folyamatosan készítjük elő a vetésterületet, amint lehet még az őszi esők előtt, a kukorica és az repce helyére búza kerül. Ezért porzik némelykor megyeszerte a határ.”

Tartalmas kulturális műsor

A mindenkori Végvári Falunapok fénypontját jelenti az ünnepi felvonulás, amikor a község főutcáján végigvonul a helyi kisközösségek tagsága. A fúvós zenekar zenéjére, lovas zászlóvivők vezetésével a falu közönsége előtt végig vonult az önkéntes tűzoltók csapata, a Tóth Rozália, Palicsák Réka és Tóth Béla által irányított Napsugár magyar néptánccsoport haladó és kezdő csoportja, a Tormăceana román néptánccsoport, a labdarúgó csapat, illetve a mindig impozáns látványt nyújtó tűzoltóautó. A felvonulást követően Păștean Erika iskolaigazgató moderálása mellett a piactéren felállított színpadról köszöntötték a résztvevőket az ünnepi meghívottak. Elsőként Molnár András az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket és kifejezte elismerését a szervezőknek a tartalmas és sokrétű rendezvény megszervezéséért. Az elöljáró kifejtette, hogy a magyar közösség és a község vezetősége közötti jó együttműködésnek az eredménye az év folyamán megszervezett sikeres rendezvények, majd köszönetét fejezte ki a polgármesternek. Hasonló gondolatokat osztott meg Liliana Onet alprefektus, aki elmondta, hogy mindig örömmel látogat el a községbe, amely a zavartalan együttélés egyik példája. Pop Dănuț Gruia polgármester köszöntőbeszédében a falunapok által biztosított programokon való részvételre buzdított mindenkit, majd köszönetet mondott a megyei elöljáróknak és a képviselőnek a községnek nyújtott támogatásokért. Az est egyik meglepetése volt, a 139 évvel ezelőtt alakult Végvári Önkéntes Tűzoltóság vezetőjének, Pataki Árpád kitüntetése, hűséges szolgálatának huszonöt esztendős évfordulója alkalmából. Az este az ünnepi műsor és a zene jegyében folytatódott. A magyar és a román néptánccsoportok ünnepi fellépését követte a főző- és más versenyek győzteseinek díjazása, székely humor jól ismert képviselői, a Pittyes2es és Gyufa formáció fellépése, illetve az jó hangulatú este a méltán kedvelt temesvári Szinkron zenekar jóvoltából utcabállal zárult.

A Falunapok elteltével Végvár visszatért a megszokott hétköznapokhoz. De, aki ott volt, talán magával vitt valamit abból a három napból: egy találkozás örömét, egy régi történetet, egy dallamot vagy egyszerűen csak azt az érzést, hogy jó együtt lenni.

Makkai Zoltán