Szakemberek és örökségvédő szervezetek a 1876-os vasútállomások megmentését és egy vasúti múzeum létrehozását sürgetik.

Történészek, műemlékvédelmi szakemberek és az épített örökség megóvásáért dolgozó szervezetek közös beadványban fordultak Monica Mihăileanuhoz, a CFR SA külső finanszírozású projektekért felelős vezérigazgató-helyetteséhez. Azt kérik, hogy állítsák le a Nagytopolovác (Topolovăț), Bélinc, Gavosdia és Kavarán (Căvăran) történelmi vasútállomásainak, valamint a Topolovácon, Lugoson, Kavaránban és Karánsebesen található, ugyancsak történelmi vízfeltöltő állomásoknak a lebontását.

Az épületek a Temesvár–Karánsebes vasútvonal 1876-os megnyitásának idején készültek, és ma már a bánsági vasúttörténet ritka, eredeti emlékei közé tartoznak.

A korszerűsítés szükséges, a múlt megőrzése is az.

A kezdeményezők hangsúlyozzák: nem a vasút korszerűsítését kívánják megakadályozni. Éppen ellenkezőleg, támogatják a szükséges beruházásokat, ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a modernizáció és a történelmi épületek megőrzése nem feltétlenül zárja ki egymást.

Álláspontjuk szerint az épületek megmentése összeegyeztethető a PNRR keretében finanszírozott beruházással, és lebontásuk nem indokolható olyan elkerülhetetlen műszaki okokkal, amelyek más megoldást nem tesznek lehetővé.

A kérdés különös aktualitását adja, hogy 2026-ban 150 esztendeje nyitották meg a Temesvár–Lugos–Karánsebes vasútvonalat. Az elmúlt másfél évszázad alatt azonban az 18741876 között emelt épületek túlnyomó része eltűnt. Ami megmaradt, az ezért nemcsak építészeti, hanem kiemelkedő történelmi értéket is képvisel.

Egy állomásból múzeum lehetne

A beadvány aláírói konkrét javaslattal is élnek: ha valamennyi történelmi épület megőrzésére nincs lehetőség, legalább egy állomást – Bélincet vagy Topolovácot – meg kellene menteni, és abban létrehozni a Temesvár–Karánsebes–Orsova vasútvonal múzeumát.

Az elképzelés szerint az épületet az ARHABITO Egyesület venné kezelésébe, majd az eredeti tervek alapján restaurálnák.

A későbbiekben vasúttörténeti és ipari örökségi tárgyakat állítanának ki benne, bemutatva a vasútvonal kiépítésének történetét, a vasúti infrastruktúra fejlődését, valamint azokat a közösségeket is, amelyek a vasút megjelenésével párhuzamosan fejlődtek.

A leendő múzeum gyűjteményének alapjai már formálódnak: számos vasúti örökségi tárgyat sikerült megmenteni, a gyűjtés és a tárgyi emlékek felkutatása pedig jelenleg is zajlik.

A beadványt olyan szakemberek és szervezetek támogatják, amelyek évek óta aktívan dolgoznak Románia épített és ipari örökségének megőrzésén.

Az aláírók között van Volker Wollmann, Románia ipari örökségének egyik legismertebb kutatója, a kilenc kötetes Preindusztriális és ipari örökség Romániában című alapvető mű szerzője. A kezdeményezéshez csatlakozott prof. Rudolf Gräf, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem professzora, a Román Akadémia nagyszebeni Társadalom- és Humán Tudományok Kutatóintézetének igazgatója, valamint Cristian Oliviu Gaidos művészettörténész és muzeológus, a Lugosi Történeti, Néprajzi és Képzőművészeti Múzeum munkatársa.

A szervezetek közül a kezdeményezést az ARHABITO Egyesület, az Ambulanța pentru Monumente – Banat, a Prin Banat Egyesület, a Salvați Patrimoniul Timișoarei Egyesület és a Pro Patrimonio Alapítvány is támogatja.

A kezdeményezők most a CFR vezetőségéhez és az illetékes hatóságokhoz fordulnak, hogy állítsák le a történelmi épületek bontását, és adjanak lehetőséget megőrzésükre.

Ha valamennyi egykori állomásépület megmentésére már nincs lehetőség, legalább egynek meg kell maradnia – fogalmaznak. Egy ilyen múzeum ugyanis nem csupán egy régi vasútállomás megőrzését jelentené. A bánsági vasútépítés kezdeteinek, a vasúthoz kötődő települések és generációk emlékét őrizné meg.

A Temesvár–Karánsebes–Orsova vasútvonal 150. évfordulója pedig aligha képzelhető el méltóbban, mint egy olyan hely létrehozásával, ahol a következő nemzedékek is megismerhetik, hogyan indult és hogyan alakította át a Bánság életét a vasút.