Köszöntjük a 85 éves Szekernyés Jánost!

Ha az Arcanum magyar enciklopédia keresőjébe beírjuk a Szekernyés János nevet, akkor pillanatok alatt 6205 magyar nyelvű találatot dob ki a gép, azaz a fenti szám jelzi a pár napja 85. életévét betöltött és a magyar világban általános elismerésnek örvendő hely- és kultúrtörténész által saját név alatt, magyar nyelven közölt anyagok számát. Hely- és művészettörténeti írásai, kritikái, beszámolói, jegyzetei megjelentek az utóbbi több mint hat évtized szinte minden erdélyi magyar kiadványban, illetve számos magyarországi és több délvidéki újságban, folyóiratban. Nem rejtjük véka alá, és büszkén írom le, hogy 1994-től kezdődően az eltelt harminckét év alatt csak a HETI ÚJ SZÓ-ban közölt Temesvár Kövei sorozatban 812 alkalommal mesélt Temesvárról a kortársak közül a Béga-parti várost legjobban ismerő Szekernyés János. Ha beleszámítjuk a fordításokat, hivatkozásokat, minden bizonnyal a fentebb jelzett szám megháromszorozódhat.

Ezért nem túlzás kijelenteni, hogy a Gondviselés különös kegyelméből áldottnak érezhetjük magunkat, mi temesváriak, mert Szekernyés János nem egyszerűen megírta Temesvár múltjának darabjait, hanem egyfajta sajátosan összerakott mesteri mozaikot alkotva, évtizedeken át mentette át a feledésből az embereket, helyszíneket, épületeket, művészeket és történeteket.

Egy ilyen életmű 85 éves korban már nem pusztán egy ember pályája, hanem egy város szellemi emlékezetének része.

Dicséretes és csodálatra méltó buzgalommal Szekernyés János nem engedi, hogy a múlt csendben eltűnjön. Hiszem, hogy nem azért, mert félne a feledéstől, hanem mert tudja és meggyőződéssel vallja: amelyik város, amelyik közösség elfelejti a történeteit, előbb-utóbb önmagát is elveszejti. Biztos vagyok abban, hogy a mai temesváriak közül is csak nagyon kevesen tudnak például a huszadik század legelején létesített Temesvár környéki tejszövetkezetekről. /Végül is manapság a tej és tejtermékek a nagyáruházak polcain „teremnek” … /. De Szekernyés János gyárvárosi monográfiáját olvasva, a mai nemzedéknek is példa lehet a hajdani tejtermelők és értékesítők összefogása és a szegényeket segítő magatartása. Hasonlóképpen, például, az adalékok gazdag tárházát megosztó, szép emlékű Gyapjúipar vállalat szomorú sorsa is beszédes. És Temesvár utcáinak kövei, épületei Szekernyés János által nyílnak meg és beszélnek annak, aki hozzá hasonló módon temesváriul érez.

Temesvár szerencsés város mert akadt egy megszállott, aki annyira ragaszkodott és ragaszkodik az őt befogadó városhoz, hogy nem elégedett meg azzal, hogy nap mint nap áthaladjon utcáin, hanem tudni akarta, ki járt előtte ugyanott, ki építette a házat, amely mellett elhaladt, ki alkotta meg a város főterét ékesítő palotákat, milyen történetek rejtőznek egy-egy név, épület vagy megsárgult fénykép mögött. Szekernyés János 85. születésnapján alighanem ezért is érdemes róla beszélni: mert az ő munkásságában egy város emlékezete öltött testet. Évtizedeken át kutatott, írt, kérdezett, gyűjtött és közvetített. Embereket hozott vissza a feledésből – Székely László, Bartók Béla -, egész életében azt a temesvári művészeti múltat is kutatta és dokumentálta, amelynek például Ferenczy József az egyik fontos alakja volt. Művészeket – Gallas Nándor, Jecza Péter – helyezett a város és térség szellemi térképére, történeteket mentett meg attól, hogy egyetlen nemzedék emlékezetével együtt azok is eltűnjenek. Amit talált, nem tartotta meg magának: sokezer újságcikkben, tanulmányokban, több tucatnyi könyvben és beszélgetésekben adta tovább.

Újságíróként, a helytörténészként, művelődéstörténészként egyik legfontosabb feladatának tekintette: hidat építeni azok között, akik már nincsenek, és azok között, akik még itt vannak. Szekernyés János ezt a hidat hatvanhat éve építi. Téglái pedig nevek, arcok, évszámok, történetek, emlékek – és mindenekelőtt a város iránti szeretet és kíváncsiság.

85 év tiszteletre méltó kor. Egy város életében azonban csak egy pillanat. Szekernyés János annyi emléket gyűjtött össze és adott tovább, hogy azokból mások is megérthetik ezt a várost. A mai temesvári magyar közösség pedig a múlt ismeretére alapozva, talán bizakodóan tekinthet a jövő irányába és a múltból merítve megtalálhatja a fennmaradáshoz szükséges erőforrásokat és kapaszkodókat. Meggyőződésem, hogy ha csak egyetlen könyvet, a három nyelven kiadott A magyarság emlékjelei a Bánságban monumentális és hiánypótló jellegű művet tette volna le Szekernyés János közösségünk képzeletbeli asztalára, akkor is örökre beleírta volna a nevét a magyarság dicsőséges Pantheonjába. De neki sokkal többet köszönhetünk!

Szekernyés János 85 éves lett. És miközben őt köszöntjük, egy kicsit talán azt a Temesvárt is köszöntjük, amelyet általa jobban megismertünk.

Isten éltesse Szekernyés Jánost!

Makkai Zoltán