30 éves a Bánsági Magyar Napok, 100 éve alakult a Temesvári Magyar Nőegylet
Volt ok az ünneplésre és ez nem véletlen. Érdeklődő közönségből is volt bőven: legalább százan ültek a nézőtéren, és egyáltalán nem csak nők. Az ünneplésre valóban volt ok. A Temesvári Nőszövetség rendezvényén a megjelentek történeti áttekintést kaphattak a temesvári nőegyletek több mint százéves munkájáról, és meghallgathattak egy érdekes kerekasztal-beszélgetést is. A végén mindenkinek jutott a nőszövetség tagjai által készített születésnapi tortából. Összességében három felvonásban bontakozott ki egy nagyszerű történet a közönség előtt. A Nőszövetség jelenlegi és korábbi vezetői egymásnak átadva a szót osztották meg az elmúlt száz évvel kapcsolatos tudásukat és személyes tapasztalataikat.
Kettős jubileum
Az est házigazdája nt. Kovácsné Papp Ibolya lelkipásztor volt, aki bevezetőjében több érvet is felhozott amellett, hogy miért is rendkívüli ez az ünnep. Az egyik az, hogy eredetileg „csak” a Bánsági Magyar Napok 30 éves évfordulóját akarták megülni. Nyilván ez sem kis eredmény, hisz minden esemény fontos mérföldkő volt a magyar kultúra, közösség és identitás megőrzésében. A történelmi dokumentumokat egyre alaposabban kezdték vizsgálni az estére készülve a történelemhez értő vezetőségi tagok. Eközben derült ki, hogy az első magyar, felekezetek fölötti ilyen szervezet, a Temesvári Magyar Nőegylet éppen száz éve alakult. Vagyis idén kettős jubileumot ünnepeltek.
Első felvonás: A nőegyletek társadalmi szerepe, elért eredményeik
A nőegyletek történelmi korokon átívelő jelentőségét Fodor Enikő, a Bartók Béla Líceum történelemtanára, helytörténész vázolta fel előadásában. A kiindulópont – Palya Bea egyik dalszövegére támaszkodva – a női lélek volt. Az előadó szerint ez teszi képessé a nőket számos szerep betöltésére: anyaként, szülőként, gondoskodóként, szervezőként, valamint közösség- és otthonépítőként. Ezek közül társadalmi szinten a közösségépítés képességét emelte ki az előadó.
Fodor Enikő
Ilyen közösségépítéssel foglalkozott az 1926-ban alapított Temesvári Magyar Nőegylet, melynek első elnöke báró Ambrózy Andorné volt. Hamar fontos sikereket, jelentős akciókat ért el ez a felekezeteken felül álló szervezet. Például kátránypapírt és cserepeket gyűjtöttek a Kunz-telep szegényeinek házépítés céljából. Voltak persze ruha- és élelmiszergyűjtések, no meg békemenet is, más női szervezetekkel közösen.
Az előadó elmondta, hogy a nők számára sok-sok új lehetőség nyílt meg a két világháború között. Immár mehettek egyetemre, több fontos szakma is megnyílt előttük. Voltak női tagjai is a Városi Tanácsnak. Emellett persze önképzésre is figyeltek, például a rászorulóknak írás-olvasást, illetve idegennyelv-órákat is szerveztek nőtársaiknak.
1938-ban betiltották a nőegyletet, és a kommunizmus alatt sem volt lehetőség működtetésükre. De a „szellem már kijött a palackból”. A közösségi lelkiséget nem lehetett megtörni, csak egy időre visszaszorítani szűkebb körbe: az egyházba, vagy kisebb lakóhelyi csoportokba.
Aztán végül 1996-ban megtörtént a nagy visszatérés. Szász Enikő színművész vezetésével megalakult a Temesvári Nőszövetség. A karitatív munka idővel talán kisebb jelentőségűvé vált, de a mostani Nőszövetségnek is fontos szerepe van. Fő feladatai közé tartozik a hagyományok és az identitás ápolása, valamint a közös lelki otthon megteremtése.
Második felvonás: Nőegyletek a két világháború között
Az általános áttekintést követően nt. Kovácsné Papp Ibolya vette vissza a szót és az ő történetében a két világháború közti időszakra koncentrált. Elmondta, hogy mekkora áttörések voltak a nőegyletek körében. Az 1926-ban megalakult, majd egy évvel később bejegyzett Nőegylet volt az első felekezeteken átívelő magyar női szervezet a városban. Nt. Kovácsné Papp Ibolya azt is elmondta, hogy Zsombolyán, Dettán és más településeken is alakultak hasonló szervezetek.
nt. Kovácsné Papp Ibolya
Tevékenységi körük széles volt: volt teadélután, oktatás (például írás-olvasás, idegen nyelv), valamint az egészséget és a mindennapokat érintő rendezvények is, ahol lakberendezésről beszélgettek, vagy éppen tornaórát szerveztek. És persze ott voltak a nagy zászlóshajó-események, a bálok. Ilyen volt például az Ibolya-bál vagy a Fehérrózsa-bál.
A két világháború közti időszakról ugyan sok újságcikk és más emlék maradt fenn, viszont nehezen lehet hozzájuk férni a temesvári archívumokban. Alapos feldolgozásukhoz a jubileumot követően látnak neki, de nem lesz könnyű feladat.
Harmadik felvonás: Kerekasztal-beszélgetés a Temesvári Magyar Nőszövetség korábbi vezetőivel
A kerekasztal moderátora Kedves Emőke volt, aki a mostani rendezvénysorozat vezetőjeként az év elején vette át a szervezet vezetését. Sorban Makkai Tündét és Szász Enikőt, a szervezet korábbi elnökeit hívta a színpadra és arra kérte őket, hogy osszák meg a hallgatósággal az elnökségük idején történteket.
A szervezet 30 évéből a leghosszabb ideig az alapító, Szász Enikő színművésznő állt a Nőszövetség élén. 1996-ban, miután megszűnt színházi állása, új feladat után nézve azt vette észre, hogy „kiesett egy buborékból” és a színházon is kívül van élet.
Feladatból nem volt hiány. Az alapító elnökasszony elmondta, hogy az RMDSZ nem pártként, hanem a magyarság érdekképviseleti szerveként határozta meg magát, így ennek keretében is lehetett volna működni, viszont az önálló szervezetté alakulás további lehetőségeket nyitott meg. A nőszövetség így már pályázatokon is indulhatott. Lehetett pályázni, bár ebben neki akkor még nem volt tapasztalata. Elszántsága viszont annál több és sok más jelentős, ma is aktív nőt sikerült bevonzania a szervezetbe.
A moderátor ezután arra kérdezett rá, hogy milyen tevékenységekkel foglalkozott a nőszövetség. Az alapító elnök elmondta, hogy négy lábon állt a szervezet: kulturális, oktatási, humanitárius és szociális tevékenységeket is felvállalt. Ebbe belefért az alkalmankénti állásközvetítéstől kezdve, a fakultatív magyar nyelvoktatás megszervezésén át egészen a nők elleni erőszak elleni küzdelemig nagyon sok minden. Az évtizedek teltével végül főként a kulturális tevékenység maradt meg, az viszont a mai napig sikeres maradt.
1996 óta a covid éveinek kivételével a mai napig, minden évben megrendezésre került és népszerűsége nőttön nőtt. Moderátori kérdésre válaszolva ez az egyik olyan dolog, amit életművének tekint Szász Enikő. Ezen kívül három magyar személyiség köztéri szobrának felállítását sorolja ide: Ormós Zsigmondról, Székely László és Károly Róbert király szobrát.
Visszatérve a Bánsági Magyar Napokra, természetesen ez a népszerűség-emelkedés nem magától történt. Az első, nem túl nagy sikerű kiadásnál sok helyen csekély volt az érdeklődés. Keserű tapasztalat volt, hogy egy eseménysorozat csak hosszabb idő után válhat igazán sikeressé. A közönségnek előbb meg kellett tapasztalnia, hogy valóban értékes rendezvényről van szó. A kezdeti kudarc ellenére Szász Enikő nem adta fel, és az eseménysorozat az évtizedek során meghatározó szerepre tehetett szert.
Jelentősnek tartotta még a volt elnök a Magyar emlékjelek a Bánságban című könyvet is. A munkához a pályázatot Szász Enikő írta meg, a szerző Szekernyés János volt, Sárosy Valéria pedig a fotókat készítette. Nagy örömmel idézte fel azokat a kalandokat, amikor kevéssé ismert emlékjeleket kutatva bejárták a román és a szerb Bánságot is. Ez korántsem volt egyszerű feladat. Akkoriban még nem léteztek a maihoz hasonló fejlett GPS-rendszerek, ezért gyakran a helyiek segítségére kellett támaszkodniuk, amikor nem találtak meg egy-egy emlékjelet. Jó érzés volt számára, hogy a Bánságban élő magyarok és nem magyarok egyaránt segítőkészek voltak a feltérképezés során.
Őrségváltás: Szász Enikő elköltözik Temesvárról
Minden sikersorozat véget ér egyszer. Bár a művésznő sokáig halogatta az utódlás kérdését, a COVID-időszak alatt kézenfekvővé vált, hogy Magyarországon élő családjához költözzön át. Ezért előbb segítőket keresett, majd átruházta a vezetést Makkai Tündére, aki két éven át állt a szervezet élén.
Kedves Enikő azt tudakolta tőle, hogy milyen érzés volt a vezetést Szász Enikőtől átvenni. Makkai Tünde őszintén elmondta, hogy a sikeres elődtől nem volt könnyű átvenni a kormányrudat és kezdetben bizony volt bizonytalanság is. Viszont mivel volt egy olyan csapat is, akik őt támogatták, számos sikert lehetett elérni. Kiemelte, hogy a szervezőmunka jó hangulatban történt, viszont jelentős volt a „konkurrencia” is, vagyis számos magyar rendezvény volt májusban (pl. Bánsági Majális, TESZT).
Kerekasztal-beszélgetés a Nőszövetség elnökei részvételével
Szász Enikő (balra), Makkai Tünde (középen), Kedves Emőke (jobbra)
A sikerek közé sorolta, hogy olyan temes megyei településeket is sikerült bevonzani, ahol korábban nem tartottak a Bánsági Magyar Napokhoz kapcsolódó rendezvényeket. Utódjának útravalónak pedig azt kívánta, hogy maradjon fenn a folytonosság, például a nemzeti identitás megőrzése és a közösségszervezés tekintetében.
Utolsó felvonás: A szülinapi torta
A szülinapi torta
Az utolsó felvonás teljesen kötetlen volt. Három nagy torta érkezett a terembe, rajtuk a 30 és 100 számokkal. Mindenkinek bőven jutott és még sokan, sokáig maradtak a helyszínen, hogy megnézzék a kiállítást és tovább folytassák a beszélgetést egymással. Az este kifejezetten jó hangulatban telt: változatos, részletgazdag programja után a résztvevők a hivatalos rész lezárását követően még sokáig beszélgettek kisebb csoportokban.
Téglásy Sándor
