Biztosan vannak emberek, akik számára minden kristálytiszta, érthető, a folyamatokat, jelenségeket gondolkodás nélkül elfogadják és nyugodtan, stresszmentesen élik mindennapjaikat. Nem szól szájuk, nem fáj a fejük.

Rengeteg dolog van viszont közvetlen környezetünkben, apró, kis világunkban, amelyek nehezen érthetők. Jómagam nem értem azt, hogy a földieper-szezon kellős közepén miért kerül 35 lejbe egy kilogramm gyümölcs közvetlenül egy Szakálháza térségében létesített ültetvény országút felőli végén kitett kisasztalról mérve? Amikor arra autóztam sorban álltak a kuncsaftok, holott nem egészen egy kilométerrel erréb, a temesvári nagybani piacon 16 lejért kitűnő nagyőszi vagy kunszőlősi (mennyivel másként hangzik Lunga magyar neve!)  sőt Szatmár megyéből hozott földiepret kínáltak. A józsefvárosi piacon pedig 16 – 20 lej közötti áron vásárolhatott bárki legalább a szakálházihoz mérhető minőségű gyümölcsöt. Nyilvánvalóan lehet magyarázni, kimagyarázni vagy elmagyarázni, mit, miért. Nagy divat manapság „biózni” meg tudatos vásárláskodni is, ami ésszerű keretek között nem rossz. Nyilván, hogy vásárlással lehet támogatni leghatékonyabban a helyi kistermelőket, de azért ne legyünk teljesen naivok.

A fentebb bemutatott helyzetre szokták mondani, nem az a bárgyú, aki megkéri az árát, hanem az, aki kifizeti.

Lehet magyarázni, igazolni, mentegetőzni ésatöbbi, de akkor is nehezen érthető mi történik Temesváron a Forradalom Útvonala elnevezésű projekttel. A nehezen érthető az, hogy miért kellett a város számos központi helyszínén már egy évvel ezelőtt feltörni a burkolatot, helyenként elhelyezni némi zöldes színű burkolóanyagot, fémrácsozattal bekeríteni és aztán hosszú hónapokig rá se nézni a torzóban maradt munkára. Mi történhetett? (Végre) Valahol, valakik rájöttek, hogy nem kóser az egész? Esetleg arra jöttek rá, hogy a profit növelése érdekében ezúttal nem lehet silány anyagokkal helyettesíteni a projektben előírtakat? Mert ezt a város számára fontos és az 1989-es temesvári népfelkelés emlékéhez méltónak szánt projekt megvalósításának minden mozzanatát nagy szakértői és médiafigyelem kíséri, ezért nemigen lehet svindlizni? Emiatt visszalépett, netán becsődölt a munkát igazából el sem kezdő vállalkozás? Talán az országos megszorítások miatt függesztették fel a projekt megvalósítását? Egyelőre megválaszolatlanok a kérdések, az otromba kerítések rontják a városképet és a zsúfolt városban számos parkolóhely szűnt meg (csak a Mária téri református palota előtt vagy hat!) a félbemaradt munkálatok miatt. Azt nem értem, miért nem áll ki valaki illetékes és elmondja, hogy aszondja….

Azt sem igazán értem, hogyan lehetséges az, hogy bárki, egy újdonsült pártfővezér, állami megrendelésekben dúskáló vállalkozó, sokévtizedes múlttal rendelkező újságíró, vagy valamely langyos állami hivatalban jól eléldegélő kicsi vagy nagyfőnök, nemes egyszerűséggel belemarjon az őt évtizedekig „tápláló” kézbe? A Szentírásból tudjuk, hogy a hála ritka madár, akár a fehér holló, Brutustól a jótevő hátbatámadásának művészetét tanulhatták meg sokan, és mára látjuk, hogy tökéletessé finomított, agyonideologizált nemzeti sporttá vált a köpönyegforgatás. Nemcsak ideát.

Tökéletesen értem viszont a magyar miniszterelnök utóbbi húzásait. Történt ugyanis, hogy odaát az új kormányzó politikai közeg kisebb-nagyobb főnökeinek, tisztségviselőinek javadalmazását látványosan csökkentették. Mindannyian önként vállalták, hogy ezentúl kevesebb pénzért fognak szolgálni. Nagyvonalúan nem tértek ki arra, hogy kit. Arról sem szóltak híradások, hogy ez mennyivel járul majd hozzá a 4,7 % -os GDP-arányos deficit mérsékléséhez, az viszont máris borítékolható, hogy ez a médiában meglehetősen jól „eladott”, a népszerűségi szintet emelni hivatott intézkedés csak megelőzése, előszele a várható megszorító intézkedéseknek. Mert Brüsszelben rossz néven vesznek sok mindent. Többek között a családok érdekeit szem előtt tartó családpolitikát és állami támogatási rendszert, a fogyasztói árakat visszafogó intézkedéseket. Csak idő kérdése mikor kerülnek behajtásra a számlák.

Makkai Zoltán