Helyszínek, pályázatok és közösségi terek

A Temesvári Polgármesteri Hivatal Projektközpontjában (Centrul de Proiecte) Takács Gyöngyivel beszélgettünk el, aki azoknak a Közösségi Terek Program (Spații pentru comunitate, https://centruldeproiecte.ro/spatii/) koordinátora, amelyeket a város szívesen átad művészeknek, előadóknak, illetve más nonprofit, közérdeklődésre számot adó szervezeteknek és egyéneknek, akik tevékenységükkel gazdagíthatják a városlakók életét.

Téglásy Sándor (TS): Arról szeretném kérdezni, hogy egyáltalán mely közösségi terek, helyiségek esnek ebbe a kategóriába, kik használhatják, és milyen céljai vannak velük a városvezetésnek?

A Projektközponttól a Mária Terézia-bástyáig

Takács Gyöngyi (TGY): A Közösségi Terek Program 2023-ban született, ugyanis akkor a város Európa Kulturális Fővárosa volt, és olyan nagy számban voltak az események, hogy nem talált mindenki helyet ahhoz, hogy meg is valósítsa ezeket. Ezért a polgármesteri hivatal kitalálta, hogy a rendelkezésünkre bocsát bizonyos tereket, felújított, vagy kevésbé felújított tereket, hogy ezeket töltsük meg tartalommal, és igazából innen született ez a Közösségi Terek Program. Akkor még nem voltak jól körülhatárolt eljárási szabályok, amik alapján elérhetővé váltak ezek a terek. Akkor már volt tartalom, viszont azokhoz tereket kellett rendelkezésre bocsátani. Ez idővel megfordult: adottak a terek, és akkor ezekhez keresünk tartalmat pályázatok segítségével.

Melyek ezek a terek? Az évek során több teret kaptunk, volt, amit csak korlátozott ideig használtunk, és olyan is volt, amit vissza kellett adni objektív okokból. Az egyik tér abban az épületben van, ahol a Projektközpont irodái is, vagyis a Vasile Alecsandri utcában.

A legfontosabb és a legnépszerűbb galéria szerintem a Projektközpontnak a földszintje és az udvara. Ez egy 80 négyzetméteres galéria, az udvar pedig nagyjából 500 négyzetméteres. Ezeket külön-külön is lehet használni, de egyszerre is – attól függően, hogy milyen komplexitású eseményt szeretnénk megszervezni.

Ezt a teret többnyire művészek veszik igénybe egyéni kiállításokra, de volt rá precedens, hogy ilyen közösségi események is történtek itt, vagy csoportos kiállításokat is szerveztek például a Magyar Napok keretében is. Ami nagyon népszerű szokott lenni az udvarban, az a kézműves kiállítás és vásár, ami igénybe veszi az udvart, és akkor van az évnek egy olyan pillanata, amikor az embereket be is hívjuk az udvarra, ők pedig szívesen bejönnek, hogy megnézzenek egy kézműves kiállítást, és esetleg vásárolnak is valamit. A múlt héten volt a TESZT-fesztivál, ahol azért hívtuk meg az embereket az udvarra, hogy nézzék meg a TESZT-fesztivál bizonyos előadásait, amelyeket itt mutattak be.

Takács Gyöngyi programkoordinátor Fotó: Téglásy Sándor

TS: Ez egy színpadközpontú tér?

TGY: Igen, színpad van az udvarban, és ilyen típusú eseményeket lehet itt szervezni. A másik tér, ami szintén a Projektközpont mellett van, az egy régi borbélyműhely, az úgynevezett „Frizeria Igiena”, amit mi Ötös Galériának neveztünk el. Ez csak a házszámból adódott. És ez egy pici galéria, 50 négyzetméteres, szintén egyéni kiállításokra tökéletes, de kicsit szerényebb, kicsit intimebb kiállítások számára megfelelő. Ez pont mellettünk van a bal oldalon.

TS: Tehát ugyanebben az utcában.

TGY: Ugyanebben az utcában, a bal oldali épületben, a régi polgármesteri hivatalnak az épületében. Az épület maga még felújításra vár, de mivel szükség volt még egy térre, ezt a kis helyiséget a rendelkezésünkre bocsátották. Felújítottuk, és azóta nagyon szívesen használják az olyan művészek, akik pici egyéni kiállítást szeretnének. De azok, akik már nem kapnak helyet a Projektközpont földszintjén, van, aki szívesen átmegy az Ötös Galériába, és ott, miniatűrben megszervezi az eseményét 50 négyzetméteren.

A következő nagyobb tér, aminek teljesen más a stratégiája, az a Mária Terézia-bástyában (Bastionul Maria Theresia) lévő három galéria (B1, B2, B3). Ez a Mária Terézia-bástyának a jobb oldala, az átjáró felől nézve. Ott három galériát újítottunk fel, és ezt 2022-ben már átvettük.

TS: Tehát három egymástól független galéria?

TGY: Három egymástól független galéria létezett. Ezeket a tereket később felújították, és a három különböző galériára hosszú távú pályázati felhívásokat írtunk ki, mert ott másképp működik minden. Távol esik a központtól és attól a helytől, ahol az emberek akár maguktól is besétálnának. Más stratégiát kellett alkalmazni, és ez az volt, hogy hosszú távra adjuk ki a galériákat, minimum 12 hónapra. Erre azért van szükség, hogy a szervezők olyan eseményekkel, olyan rendezvényekkel tudjanak jelentkezni, amik akár közösségépítésre is alkalmasak.

TS: Mit várnak el a pályázóktól?

TGY: Igen. De nyilván ezt az időrendet már a pályázatban be kellett mutatni, mert ez benne van a pályázati felhívásban.

TS: Tehát előre garantálniuk kell, hogy ez valóban megvalósul.

TGY: Természetesen. Tehát látnunk kellett azt, hogy van mögötte egy elképzelés, hogy van egy rendszeresség, hogy van mögötte egy csapat, aki képes ezt hosszú távon működtetni, mert ezeknek a galériáknak a fenntartása akkor sem egyszerű, ha használatuk díjmentes. Ez a program azért egyedülálló Romániában, mert díjmentesen biztosítunk közösségi tereket, amelyeket a szervezőknek kell tartalommal megtölteniük.

TS: De mit jelent ez, hogy fenntartás?

TGY: Úgy működik ez, mint egy barter. Annak fejében, hogy mi nem bérben odaadjuk partnerségben a teret, tehát mi a szervezői partnerek vagyunk, mi biztosítjuk a helyet, és a szervezők jönnek a tartalommal.

Ez azt jelenti, hogy ők gondoskodnak a tér logisztikájáról, arról is, hogy hogyan néz ki a kiállítás, a kiállítás kurátori részéről, a kommunikációról, a takarításról, mindenről ők gondoskodnak.

TS: Mi van a közüzemi számlákkal: fűtéssel, árammal, vízzel?

TGY: Azt a Projektközpont állja. Ez benne van az ajánlatban. A szervezőknek csupán a tartalommal kell foglalkozniuk, ezért fontos, csupán, igen, idézőjelben csupán, ezért fontos az, hogy ne csak egyetlen művész próbálja megszervezni.

Jobb, hogyha van a háttérben egy csapat, aki esetleg pályázik, és pályázati pénzekből van arra keret, hogy egy legyen keret a kommunikációra, a szervezésre és szükség esetén egy kurátor bevonására. És mit próbálunk elérni ennek a programnak a segítségével, mire próbáljuk ösztönözni a művészeket, aminek egyesek örülnek, mások kevésbé, az, hogy a kiállítások ne csupán egy ilyen statikus élményről szóljanak, mint eddig, hogy a néző bejöjjön a térbe, és élvezzen egy kiállítást, hanem különböző élményekkel hívják be, vonzzák be az embereket a térbe. Legyen az a kiállításmegnyitó, különböző műhelyek vagy különböző beszélgetések a művészekkel.

TS: Tehát plusz foglalkozások, plusz performanszok, plusz ami a fantáziájukba és a hely adottságaiba belefér…

TGY: Igen, és ez nagymértékben befolyásolja a projektnek az elbírálását is. Mert a pályázati felhívásban azt is számonkérjük, hogy a kiállításon kívül, illetve a kiállított anyagon kívül, milyen ötletekkel jönnek annak érdekében, hogy minél több embert megszólítsanak, és ezt is pontozzuk.

TS: Tehát jól értem, hogy gyakorlatilag olyan dolgokat is kérnek még a partnerektől, amik nyilván egy magasabb belépési küszöböt jelentenek? Cserébe pedig remélhetőleg mind a művésznek, mind pedig a színhelynek jót tesz ez abban az értelemben, hogy nő a látogatottság, az emberek jobban felfedezik maguknak a helyet, és talán a jelentkező partnerek száma is bővülhet.

TGY: Igen, pontosan ez az, amit el szeretnénk érni. Legyen ez egyfajta próbatétel a szervezők számára, amelyben megtapasztalhatják, hogy az alkotáson túl mi minden tartozik egy kiállítás megszervezéséhez. Van, aki ezt a kihívást örömmel fogadja, mások számára nehezebb feladatot jelent. Azt is fontos tudniuk, hogy nem feltétlenül kell mindent egyedül csinálni, össze lehet állni partnerekkel. Például egy képzőművész és egy író – nagyon sok párhuzamos, kompatibilis esemény is történhet ugyanabban a térben. Megpróbáljuk egy picit kihozni az embereket a komfortzónából, és megnézzük, hogy mi lesz belőle.

Habitat, gyerekmúzeum és ökológiai műhelyek a bástyában

TGY: A Mária Terézia-bástyában működő hosszú távú projektekről még érdemes külön is beszélni, ahol hosszú távú projektek futnak: velük jövő évig írtunk alá szerződéseket. Úgy neveztük el a galériákat, hogy B1, B2, B3. Ezek a galériák a bástya területén vannak, az autós átjárótól jobbra.

A B1-ben működik a Habitat. Ez egy külön közösségi tér, amit a fiatal művészeknek ajánlunk. Itt különböző műhelyek szoktak lenni, ahol a fiatal művészek tanulhatnak rajzolni, tanulhatnak különböző technikákat. Ugyanitt filozófiai estéket, kintetoterápiás műhelyeket és időszakos kiállításokat is szerveznek.

A B2-be költözött be a múlt hónapban a MIC gyerekmúzeum (Muzeul Interactiv al Copiilor, https://mic-tm.ro/), ami szintén a Polgármesteri Hivatalnak az egyik projektje. Úgyhogy ebben mi vagyunk a partnerek.

TS: Ez egy ideiglenes vagy egy állandó múzeum?

TGY: Állandó. Jelenleg próbaüzemben működik: azt vizsgálják, hogyan fogadják a gyerekek és mennyire alkalmas a hely a múzeum számára. Ezt a múzeumot a bécsi ZOOM gyerekmúzeummal partnerségben hozták létre – a koncepció tőlük származik. Az a különlegessége, hogy mindenhez hozzá szabad érni. Ezt a gyerekek imádják. Az installációkat úgy találták ki, hogy egészen tizenkét éves korig bármelyik gyerek talál magának elfoglaltságot. 

A témája maga a város: Temesvár múltja, jelene és jövője. Így próbálják a gyerekek figyelmét felhívni a város építészetére.

TS: Ki működteti ezt a múzeumot?

TGY: Ezt az OMD (Organizația de Management al Destinației) működteti, azon belül is a Visit Timișoara.

TS: Vagyis a város turisztikai szervezete?

TGY: Igen, ez Temesvár turisztikai szervezete, illetve annak egy alvállalata. Ők foglalkoznak ezzel.

A B3-ban ugyanúgy egy kisebb közösségi tér létezik, ez az Indecis nevű alternatív tér. Ez egy ilyen artist-run space, vagyis művészek által működtetett közösségi tér. Ami megkülönbözteti a többi tértől, az az, hogy nagyon sok ökológiával, és botanikával foglalkozó gyermekfoglalkozást tartanak.

TS: Főként gyerekprogramokkal foglalkoznak?

TGY: Nemcsak gyerekprogramokkal és nem csak a beltéren. Most egy Temesvár madarairól szóló műhely keretébe például madárlesre mentek idegenvezetéssel. De jártak már parkokban is bogarakat megfigyelni.

Ezek a terek működnek jelenleg a bástyában. Ide csak jövőre lehet majd jelentkezni, a következő pályázati felhívás keretében.

A villamosmúzeumtól a forradalmi grafikákig

MIC Gyerekmúzeum Fotó: Visit Timisoara

Még van egy nagyon érdekes, különleges terünk, ez az MX – Corneliu Mikloși Múzeum, ami a régi villamosdepó, illetve villamosműhely volt, az STPT villamosműhelye.

TS: Mi lesz a villamosokkal?

TGY: A villamosok ott vannak, jól vannak, köszönik szépen. Van kilenc régi villamos, amit felújítottak, és ami már múzeumi tárgynak van számontartva. A kilenc felújított villamos télen a múzeumban kap helyet, nyáron pedig az épület mellett, így a belső tér kulturális eseményeknek adhat otthont. Bár a hely neve múzeum, valójában nincs állandó nyitvatartása. A látogatások előzetes bejelentkezéssel, a Visit Timișoara által biztosított idegenvezetővel történnek. A csoportok létszáma általában legalább 10–15 fő.

Ennek a térnek van még egy különlegessége: tavaly a Contrasens Egyesület itt rendezte meg Dan Perjovschi România – O retrospectivă 1985–2025 című kiállítását, amely az alkotó négy évtizedes munkásságát mutatta be. A művész az egyik falat forradalmi témájú grafikáival díszítette ki. Ez a város kulturális örökségének értékes része, amelyet hosszú távon is meg kívánunk őrizni.

Így hát valahogy ebben a múzeumban találkozik a forradalom és a villamosok története, a kulturális főváros évében, már 2023-ban több nagyszerű kiállítás és esemény történt ott, és általában ez a tér, ami több mint 2000 négyzetméter, azért nagyszabású eseményekre fenntartott, nagyobb szabású biennálékat vagy kiállításokat szerveznek.

TS: Tehát jóval nagyobb térről beszélünk, mint a többi galéria esetében?

TGY: Igen, ez egy 2000 négyzetméteres tér, ami különleges logisztikát igényel. Ez csak nagyobb szabású produkcióknak felel meg.

TS: És ott is nyilván az összes rendezési feladat a partneré.

TGY: Igen.