Évtizedek óta a temesvári magyar középiskolában megrendezésre kerülő ballagási ünnepség jóval több egyszerű tanévzáró rendezvénynél, a közösség megmaradásának és jövőbe vetett hitének jelképévé nemesül. A Bartók Béla Elméleti Líceum idei végzős diákjai búcsút vettek iskolájuktól, tanáraiktól és diáktársaiktól, miközben családtagjaik és a helyi közösség tagjai is osztoztak az ünnep megható pillanataiban. Szórványban, így Temesváron is különös jelentőséggel bír minden egyes magyarul tanuló gyermek sikere. A ballagó diákok nemcsak tanulmányaik egy fontos szakaszát zárták le, hanem annak bizonyítékai is, hogy megfelelő törődéssel, hosszantartó céltudatos munkával, a közösség segítő hozzállásával a magyar nyelv és kultúra a kisebb létszámú közösségekben is tovább élhet és gyarapodhat. Az évek során elballagott nemzedékek tagjai bizonyítják, hogy a temesvári középiskolában megszerzett tudásra karriert, sikeres életet lehet felépíteni.
Bartókos ballagók
Az ünnepségen elhangzott beszédek a tudás, a kitartás és az összetartozás fontosságát hangsúlyozták. Az iskola munkaközösségének képviseletében dr. Erdei Ildikó igazgató köszönetet mondott a szülőknek a bizalomért és a támogatásért, amely nélkül a szórványoktatás mindennapi kihívásai még nehezebben lennének leküzdhetők. A ballagó osztályok tanulóiról szólva az igazgató a sokszínűséget emelte ki: „Vannak köztük remek matematikusok, irodalmárok, vállalkozók, zenészek, sportolók, ifjú programozók, filozófusok, ifjú kutatók, versmondók, vannak sikeres diákvezetők, rákóczis csapatvezetők, Juventus-szerkesztők, néptáncosok, citerások és színisek, zenekarban éneklők, sportban csapatjátékosok, könyveket bemutató kisfilmkészítők, játszóházban műhelyvezetők, Magyar Napokon önkéntesek, jó szemű fotósok. Van, aki már szakmát is tanult, van, aki már kipróbálta magát és helytállt egy időszakos munkában. (…) Van, aki már idő előtt bizonyított, és van, akinél majd idővel látjuk a munkának a gyümölcsét. Hogy mi volt igazán hasznos mindebből a gazdag tevékenységtárból, azt majd megmutatja az idő.” – osztotta meg gondolatait az igazgató, aki elismerését fejezte ki az iskolai munkaközösségnek, tanároknak, osztályfőnököknek, akiknek köszönhetően bizakodó, az”életcsatákra” felkészült, használható tudást magukénak tudó fiatalok hagyják el az Alma Matert, ahová visszavárják őket. Az ünnepség keretében Kiss Ferenc földrajz szakos tanár, a magyar oktatásért felelős tanfelügyelő az egyszerű szavak és tettek lelkesítő, a munka folytatásához erőt adó mivoltáról beszélt frappáns és a több közös élményt is felelevenítő beszédében. Szabó Anita tíz évvel ezelőtt végzett bartókos diák az utóbbi évtizednek a tapasztalatait osztotta meg a mostani végzősökkel, majd a XII. TT. osztály nevében Makkai Eszter Zsuzsanna, a XII. BK. osztályéban Oláh Anna, a XII. MI. osztályéban Péter Hanna, végül a XII. KG. osztály képviseletében nevében Matyas Andrea búcsúzott az alma matertől, a tanároktól és a diáktársaktól. A XI. osztályosok búcsúszavait Kótai Vanessa tolmácsolta. Ft. Szilvágyi Zsolt józsefvárosi plébános és nt. Gazda István, az Új Ezredév Református Központ lelkipásztorának igei útravalóját követően A ballagás ünnepi hangulatának megteremtéséhez járultak hozzá a Bartók Béla Elméleti Líceum Marasztalók zenekarának dalai és Györfi Áron szavalata.
A ballagás ismét rámutatott arra, hogy iskoláink nem csupán oktatási intézmények, hanem a helyi magyar közösség meghatározó szellemi és kulturális központjai is. Minden végzős diák egy-egy reménysugár, amely azt üzeni: a szórványban is van jövő, ha vannak, akik vállalják a közösséghez való tartozást és annak értékeit. (m.z.)
Soha nem veszítek: vagy nyerek, vagy tanulok
Gerhárdinum ballagói
A Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum egyik magyar tannyelvű XII. osztályos növendéke batyujának botjára vésték rá a címbeli üzenetet, amelyet az elkövetkezendő években, évtizedekben is jó lesz majd elolvasni, valahányszor akadályok tornyosulnak a célok elérésében. Hasonló reményteljes biztatással, valamint az eltelt évek alatt tudással, valamint keresztényi és emberi értékekkel alaposan megtöltött batyuval engedte tovább az iskola azt a 17 fiatalt, aki számára május utolsó péntekje egyben az utolsó tanítási napot is jelentette. A román tannyelvű osztály 13, a magyar tannyelvű 4 tanulója ugyanis május 29-e reggelén az utolsó osztályfőnöki órára ült be az iskolapadokba.
Az ünnepi hangulat már az iskola épületébe lépve érezhető volt: a földszinti előcsarnokban egy kis asztalon rózsacsokor és batyu kapott helyet, utalva a nap jelentőségére. A tágas folyosók megteltek várakozással, a szomszédos osztálytermek ajtajában kíváncsi tekintetek lesték, indulnak-e már a ballagók. Aztán végre megszólalt az iskolacsengő: először hosszabban, majd még tizenkét alkalommal röviden, ezzel is fokozva a hangulatot. Elérkezett a pillanat, hogy a végzősök végigvonuljanak a Gerhardinum Líceum folyosóin, és sorra belépve valamennyi tanterembe, elköszönjenek fiatalabb társaiktól a Gaudeamus igitur diákhimnusz dallamára. Jókívánságok és taps kísérte útjukat.
Az iskolai ünnepséget követően tanáraik, szüleik, rokonaik, barátaik és számos diáktársuk kíséretében a ballagók a temesvári Szent György-székesegyházba vonultak, hogy részt vegyenek az eltelt iskolai évekért bemutatott hálaadó szentmisén, amelyet Pál József Csaba megyés püspök celebrált. (Sajtóiroda)
