A Szecesszió Világnapja alkalmából az elmúlt héten számos rendezvényt tartottak Temesváron. Ennek keretében június 10-én Nagy J. Attila restaurátor megnyitotta a Temesvár belvárosában, a Strada Școlii 1. alatt található műhelyét a nagyközönség előtt. Ő jelenleg a gyárvárosi Kuncz Károly-palota (Strada 3 August 1919, nr. 3) eltűnt, évszakokat ábrázoló allegorikus szobrainak rekonstrukcióján dolgozik. Jelenleg a Tavasz alakja van soron, aminek agyagból készült modelljét megcsodálhatták az érdeklődők. Pályafutásáról, a palota szobordíszeiről és a szobrok újra készítésének folyamatáról beszélgettünk vele.

Téglásy Sándor (TS): Honnan érkezett Temesvárra?

Nagy Attila (NA): Gyergyószentmiklóson születtem. Öt évesen Nyárádremetére költöztünk, ott végeztem el a nyolc osztályt. Ezután Marosvásárhelyre kerültem egy képzőművészeti líceumba, ahol már szobrászatot tanultam. Utána Temesvárra jöttem és a Nyugati Tudományegyetemen végeztem a felsőfokú tanulmányokat. 

TS: Kik voltak a tanárai, kitől tanulta úgymond a szobrászmesterséget?

NA: Az egyetemen előbb Szakáts Béla volt a tanárom, majd Kocsis Rudolf a mesterképzés ideje alatt. 

TS: Jól tudom, hogy a diplomaszerzést követően főként kisplasztikákkal foglalkozott, és ilyen munkákkal szerepelt kiállításokon is?

NA: Az egyetemi évek alatt a szobrászat főleg kisplasztikát jelentett. Különböző anyagokat kombináltam, például követ és fémet, de fával is dolgoztam. Már egyetem alatt nekifogtam dolgozni, mert szükségem volt plusz bevételre. Így kezdtem el restaurálással foglalkozni. Ez úgy történt, hogy volt egy idősebb osztálytársam, aki már akkor gipsszel foglalkozott. Vele együtt dolgoztam egy ideig, és így megtanultam olyan technikákat, amelyek nem voltak az egyetemi oktatás részei, például a negatív-pozitív technikát, a szilikont és a gipsz használatát.

TS: A restaurálásnál is először még csak kisebb homlokzati elemekkel foglalkozott, vagy akkor már voltak szobrok is?

NA: Főként homlokzati ornamentikáról volt szó. Munkáim legjavát ma is körülbelül 80–90%-ban virágmotívumok és ehhez hasonló díszek teszik ki.

TS: Most hol láthatjuk a városban az Ön által készített munkákat?

NA: A Dóm téren, a Dóm melletti épülettel kezdtem, ott volt az első munkám. Ezután következett a Szerb Püspökség épülete, aztán a Barokk-palotában a díszterem mennyezetén dolgoztam, ott csak a nagydíszeken. Immár húsz éve restaurálok.

TS: Szóval elég sok épület restaurálásában vett részt az idők során. Ezek között van jó néhány, a nagyközönség előtt jól ismert épület is. Melyeket sorolná még ide?

NA: Például a Politechnika Opera téri épületét, vagy itt a Millenniumi templom mögötti Transelectrica-székház homlokzatát. 

TS: Most is egy olyan épületről beszélgetünk, amelynek homlokzata gazdagon díszített, és szimbolikája is igen összetett: konkrétan Kuncz Károly gyárvárosi palotájáról. Ami ebből éppen soron van, az az évszakok szoborcsoportja. Ezeken kívül milyen díszek vannak vagy voltak még az épületen?

NA: Fent az attikán volt még két oroszlán. Ha lesz rá lehetőség, akkor jó lenne még ezt is megmintázni, hogy visszakerülhessen eredeti helyére.

TS: Az utóbbi évtizedben Temesváron a műemlékek felújítása új lendületet vett, bár úgy láttam, hogy főleg a Belvárosban. Vajon milyen okból vagy kinek tűnhetett fel Kuncz Károly palotája? Ki látta meg benne azt a művészeti értéket, amelynek köszönhetően anyagi források jutottak a megmentésére?

NA: Az épület felújításával a lakók azt a céget bízták meg, amelyen keresztül a Politechnikánál dolgoztam. Már az eredeti tervben is benne volt, hogy a szobrokat is visszahelyezik, de végül valószínűleg megnőttek a költségek, és a tulajdonosok lemondtak a szobrokról. Én akkor már együttműködtem a Prin Banat Egyesülettel. Felvetettem, hogy milyen érdekes lenne, ha a négy szobrot vissza tudnánk állítani. De nem hittem, hogy lesz belőle valami, csak elmondtam nekik, hogyan jártam, és milyen szobrokról van szó.

Ők aztán úgy egy évvel később megkerestek azzal, hogy találtak szponzort, és akkor elkészítettem a négy szobor közül a legelsőt.

TS: Említette az oroszlánokat. Azok is eltűntek?

NA: Igen, de nem tudjuk, hogy mikor.

TS: Utoljára mikor látták? 

NA: Az ott lakók közül volt, aki azt mondta, hogy a szobordíszek a 90-es években tűntek el. Állítólag jött néhány olasz, akik azt mondták, hogy restaurálni fogják, de miután levették őket, nyomuk veszett. Aztán kiderült, hogy ez csak mendemonda, mert találtunk fényképet 1985 körül, mikor már nem voltak fent. Valószínűleg a kommunizmus elején szedhették le. Lehet, hogy annyira tönkrementek, hogy le kellett venni őket, mert veszélyessé váltak.

TS: Elképzelhető, hogy mondjuk „megrendelésre” vették le?

NA: Nem hiszem. A kommunizmus elején elég sok díszt levettek, és főleg azokat, amiken magyar jelképek voltak. Másokat pedig azért vettek le, mert a gazdagságot jelképezték, és akkor azt el kellett tüntetni. Erre gondolunk, mert a négy évszakot ábrázoló szobroknak nem volt politikai töltetük.

TS: Elképzelhető esetleg az, hogy valamilyen múzeumi leltárban valahol mégis megvan az eredeti?

NA: Nem hiszem. De érdekes lenne, ha megtalálnák valahol.

Egyébként a piarista iskolánál [a Gerhardinumnál – TS] is volt, azt hiszem négy szobor, amin magyar királyok és feleségeik voltak. Azt mondták egyszer, hogy le kell venni, aztán egyszer csak lefejezték, és úgy hagyták ott. Utána aztán lekerültek, de már nincsenek meg. 

TS: Ez úgy hangzik, mint egy „klasszikus” képrombolás. 

NA: Igen, igen. 

TS: Röviden esetleg, el tudná mondani, hogy milyen technikai lépéseken mennek keresztül Önöknél a szobrok, amelyeket felújítanak. Egyáltalán felújításról van szó, vagy újra gyártásról?

NA: Hát igen, ezt nem lehet restaurálásnak nevezni, mert a négy szobor eltűnt, és néhány régi fénykép alapján mintázom újra. Ezeken nem látszik minden részlet, tehát van a munkában némi alkotói szabadság is. Ez nem restaurálás, inkább újra készítés.

Megpróbálom elérni, hogy minél jobban hasonlítsanak az eredeti szobrokhoz, de nem lehet tudni, hogy pontosan hogyan néztek ki. Tudok is mutatni képet. Ez talán a legjobb felvétel, amelyen mind a négy alak kivehető.

Éppen a Tavasz esetében, amely csak oldalról látszik, a baloldal az egyáltalán nem kivehető. Tehát ott egyáltalán nem tudom, hogyan nézett ki. Csak mivel a négy évszakról van szó, akkor a Tavasznál arra gondoltam, hogy virágokat helyezek el rajta.

Az Ősznél van szőlőtőke és borospohár, a fején pedig szőlőlevelekből font koszorú. Vagy a Nyárnál van búzakalász, és az allegorikus nőalak kaszát tart a kezében. A tél esetében még ki kell találnunk pontosan, mi lehetett a kezében, de valami olyasmiről lehetett szó, ami tényleg kapcsolódik a télhez. Az viszont kivehető, hogy jobban fel van öltöztetve, és egy száraz ág vagy törzstuskó van mellette.

Kuncz Károly palotája, anno 1904
Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

TS: Az is érdekelne még, hogy ki volt az építész és a szobrász. A Heti Új Szó egyik 2017-es számában azt találtam, hogy az épület pedig 1902-1903-ban készült el, az építész pedig Fodor Gábor volt. De vajon ki lehetett a szobrász?

NA: Van egy szobrász, akiről feltételezzük, hogy talán az ő alkotásairól van szó. Egy ismerősöm talált egy reklámot egy régi újságban, miszerint több szomszédos épületen is dolgozott Heine Alajos. Ezt korabeli fényképek is igazolják. Valószínű, hogy ezek is hozzá köthetők. 

TS: A stílusjegyek alapján következtethetünk erre?

NA: A szobrok stílusjegyei nagyjából megegyeznek. Mivel a palotasor néhány év alatt épült, feltételezhető, hogy ennek díszei is az ő nevéhez köthetők. De ezt egyelőre nem lehet bizonyítani.

Például a következő épületnél is vannak női alakok az ablakok közt, egy nagy domborműben. Azt biztosan ő készítette. 

TS: Térjünk át röviden a Kuncz-családra. Mit lehet tudni róluk? Van valamilyen kapcsolat a négy évszak szobrai és a család története között?

NA: Van egy olyan feltevés, hogy a négy évszakot Kuncz Károly négy lányáról mintázták. Sajnos ezt sem tudjuk biztosan. 

TS: Az Ön által újra elkészített szobrokat mikor kezdték elhelyezni az épületen? 

NA: Tavaly előtt készítettem el az elsőt, tavaly nyáron pedig a másodikat.

TS: Tehát 2024-ről és 2025-ről beszélhetünk. A mostanit pedig ugye idén, vagyis 2026-ban fogják felállítani?

NA: Igen, augusztus másodikán. Azért nem a város ünnepén, augusztus 3-án, mint az előző két alkalommal, mert az idén hétfőre esik. 

Az eredeti ötlet egyébként az volt, hogy mindegyik évszakot a saját évszakjában fogjuk visszahelyezni. Az Őszt ősszel, a Nyárt nyáron sikerült felrakni, de idén a Tavasznál ez már nem sikerült, mert a pályázati eredmény túl későn érkezett, és nem lehetett összekötni a naptári tavasszal. A mostani pályázattal viszont mindkét hiányzó évszakot meg tudjuk oldani, vagyis belefér a Tavasz és a Tél is. 

Az utolsó szobor kihelyezését jó lenne valamikor késő ősszel elvégezni, amikor már nincsenek a fákon a levelek, hogy jobban látszódjon. A többi szobornál amúgy nincs ilyen gond, azok jól látszódnak nyáron is.

TS: Még egy dolog érdekelne nagyon, mégpedig az, hogy nettó mennyi időbe telik egy ilyen szobornak a megalkotása?

NA: A mintázási rész kb. egy hónap. Utána jön a technikai rész, a negatív levétele, kiöntése és az, hogy előkészítsük a pozitívot a felrakáshoz – ez még körülbelül egy hónap. Tehát összesen két hónapig tart, amíg elkészül.

Nagy Attila szobrász a Tavasz modelljével
Fotó: Téglásy Sándor

Fontos az is, hogy készüljön egy külső váz, ami megtartja a szobor teljes súlyát. Az agyagmodellben van még egy belső szerkezet is: ez olyan, mint a csontváz, arra rakom fel az agyagot. Erre azért van szükség, mert kb. 350 kg agyag terhét kell viselnie. Az agyagmodell elkészítését követően erre még rájön a gipsznegatív, annak pedig még 150 kiló a súlya, vagyis már összesen fél tonnánál tartunk. 

TS: Aztán ugye utána majd le kell venni, ki kell szedni az agyagot. Ott mi tartja helyben a pozitívot? Egyáltalán milyen anyagból készül a szobor, amit a homlokzatra helyeznek?

NA: Az agyagot csak a mintázásra használom, hogy tudjak róla egy gipsznegatívot készíteni. Miután levettem a gipsznegatívot, akkor az agyagot eltávolítom, és utána egy másik szobornál majd újra felhasználhatom.

Utána a gipsznegatív alapján gyantából készítem a pozitívot, ez a szobor anyaga. A gipszet pedig majd le kell venni a gyantáról. 

TS: A restaurálás során a felhasznált anyagok közül a gipszet emelte ki. Laikusként nekem első ránézésre úgy tűnik, hogy ez a kisebb díszek esetén kézenfekvő választás lehet. Vajon az olyan nagy szobrok esetében, amelyeken most dolgozik, hogyan működik ez technikailag?

NA: A nagy szobroknál az eredetiek valószínűleg műkőből voltak. 

TS: Hadd szakítsam félbe itt egy pillanatra. Mit is ért pontosan műkő alatt?

NA: A műkő végül is egyfajta beton, amelyben a cement a kötőanyag, a márványpor és a márványdarabkák pedig a töltőanyag. Vagyis a műkő egyfajta beton vagy mozaik.

TS: És az Ön esetében, hogyha gipsszel dolgozik, akkor ez hogyan épül be a munkafolyamatba?

NA: Az épületdíszek itt Temesváron főleg gipszből vannak. Néha kerámiából, vagy esetleg műkőből. Nagyon kevés kőből készült dísz maradt fenn Temesváron.

A most készítendő szobor esetében pedig műgyantát használok. Tehát élek az új anyagok adta lehetőségekkel, mert így 110 kg-ból kijön a szobor. Sokkal könnyebb felrakni is. 

Ha műkőből lenne, akkor több száz kiló is lenne a súlya és daruval kellene a helyére emelni.

TS: És ez a gyanta gipsz hatású lesz?

NA: Igen, ez egy akrilalapú gyanta, aminek egy ilyen csontszerű hatása van. Nem fehér, hanem matt. És természetes hatású.

TS: Időjárásállósággal, hogy áll ez az anyag? Mit mondanak a szakemberek? 

NA: 25 év garanciát ad a gyártó. Ezen kívül néha újra fel kell hordani egy UV-védő matt lakkréteget. Ezt a réteget 10 évente kellene megújítani.