Születésétől számítva a 276. évben emlékezünk meg Nagyszentmiklós nagy szülöttjéről, Révai Miklósról. SZÉKELY IMRE győri nyugalmazott levéltáros jóvoltából, aki rendelkezésünkre bocsájtotta az alábbi anyagokat, olvasóink megtudhatják miképpen őrzik a dicső előd emlékét Győrben, illetve KOVÁCS ZSUZSA, a győri Révai Miklós Gimnázium tanárának köszönhetően részletes bemutatót közlünk Révai Miklós győri életéről és munkásságáról.

A Temes megyei Nagyszentmiklóson született tudós, iskolaalapító Révai Miklós emlékét őrzik Győrben az általa alapított középiskola, a mai Révai Miklós Gimnázium és Kollégium, a Révai Miklós utca, Révai parkolóház és két Révai-tábla a Liszt Ferenc utca 6. számú épület falán. A vörösmárvány (régebbi) emléktábla szövege: “1684. convictus. 1774 nemzeti-iskola. Itt lakott s tanított Révay.”

A Horváth Adorján szobrászművész által készített második, bronz emléktáblán Révai arcvonásait megörökítő dombormű látható és a következő szöveg olvasható:

“RÉVAI MIKLÓS EMLÉKÉNEK HALÁLA SZÁZADOS ÉVFORDULÓJÁN 1907-IK ÉVI ÁPRILIS HÓ 1-ÉN GYŐR SZ. K. VÁROS KÖZÖNSÉGE.”

A barokk stílusú épület eredetileg nemesi konviktusnak adott otthont, majd a 18. század végén itt működött a Nemzeti Főbb Iskola és a Győri Királyi Főbb Rajzoló Iskola, amely a mai Révai Miklós Gimnázium közvetlen jogelődje. Révai Miklós 1787-től tanított az intézményben, és jelentős irodalom- meg oktatásszervező munkát fejtett ki Győrben, mielőtt a pesti egyetemre került volna.(SZ.I.)

A továbbiakban tesszük közzé Kovács Zsuzsa, a győri Révai Miklós Gimnázium tanárának az intézmény névadójáról szóló dolgozatát.

A névadó Révai Miklós

A magyar felvilágosodás kiemelkedő képviselője volt. Méltán nevezhetjük kora polihisztorának – irodalmár, nyelvész, kiváló tanáregyéniség volt. Részt vett az irodalmi és tudományos közéletben, a Magyar Tudós Társaság létrehozásában, értett a rajzhoz és az építészethez. Maga is írt és fordított verseket; Rájnis Józseffel és Baróti Szabó Dáviddal a klasszikus triász tagjai – ők a magyar időmértékes verselés meghonosítói, verseikben a felvilágosodás gondolatait közvetítik. Révai legfőbb művét a nyelvtudományban alkotta meg. Élete egész munkásságát ez a cél irányította – fordításaiban a magyar tudományos nyelvet gazdagította, nyelvújítási tevékenységével, Bessenyei: Jámbor szándék című alkotásának felkarolásával is e célhoz jutott közelebb. Számára az újságírás és a szépirodalmi munkák is a nyelv ügyének szolgálatát jelentették. Fő művei a magyar történeti nyelvészet megalapozói. Révai sokoldalú műveltsége, hazafias buzgalma nyughatatlan, szenvedélyes természettel párosult. Életét ezek az adottságok, törekvések és természetesen a XVIII. századi magyar valóság határozta meg.

Első évek

A Torontál megyei Nagyszentmiklóson született, apja szegény csizmadia volt. Révai 13 éves korában kezdett tanulni a piaristák szegedi iskolájában. Hat évet töltött itt a humán tudományok tanulmányozásával.

1769-ben Kecskeméten belépett a piarista rendbe. Innen 1794-ben, győri tartózkodása alatt lépett át a világi papság státuszába, hogy szabadabb mozgása legyen az irodalmi-közéleti munkásságához. Több helyen tanult és tanított: Tatán rajzot és építészetet, Veszprémben kezdett írni, Nagykárolyban pedig a természettudományokkal és a filozófiával foglalkozott. További állomásai Nyitra és Várad – itt a nemzeti rajziskolában dolgozott

Nyelvészet és irodalom

Révai 1779-ben Váradon ismerkedik meg Kazinczyval, és kapcsolatuk Révai haláláig tartó barátsággá alakul. 1780ban jelenik meg „A magyar nyelvnek helyes írása és kimondása felől kettős tanulság, avagy ortográfia”. A könyv helyesírási tudnivalókat és kiejtési szabályokat tartalmaz. Révai már ebben a könyvében is máig élő helyesírási alapelvünket, a szóelemző elvet képviselte. Helytelennek tartja tehát az „igasság, egésség, ravasság” formákat; helyettük az ” igazság, egészség, ravaszság” formákat ajánlja. Helyteleníti a személynevek végén az „y”-t, helyette „i”-t javasol. Nem „Várady”, „Buday” tehát a helyes írásmód szerinte, hanem „Váradi”, „Budai”. Könyvében Révai több, máig is használatos nyelvészeti műszót alkotott, pl. a ” nyelvtudós, helyesírás” szavainkat. A Váradon töltött évek után Bécsben, Sopronban, Grácban vállalt nevelői állást. Bécsben közelebb került a tudományos élethez, törekvései egyre határozottabb célt kapnak. Ekkor fogalmazódik meg szándéka a Költeményes Gyűjtemény megindítására és elkezdődik a Tudós Társaságért folytatott harca. Ez utóbbihoz Bessenyei „Jámbor szándék” – adott kiindulópontot. Ezenkívül Révai felhívást tett közzé a Rát Mátyás szerkesztette Pozsonyi Magyar Hírmondóban a régi és népi énekek gyűjtésére. Révai számára a költészeti emlékek és a nyelvjárások ismerete a nyelvtörténeti kutatások alapját képezte. 1783-ban átvette a Pozsonyi Magyar Hírmondó szerkesztését, és 1784-ig újságírással foglalkozott.

Első győri évei

1784-ben Győrbe jött, ahol Rájnis József, aki már 1773-tól városunkban élt, hitszónoklatot tanított a győri főiskolán, befogadta otthonába, és nevelői állást szerzett neki. A továbbiakban Révai kisebb megszakításokkal közel tizenkét évet töltött a városban.

Révai Miklós 1784 tavaszán azzal a szándékkal érkezett Győrbe, hogy sorozatban adja ki a régi és új magyar irodalmat. 1786-87-ben kiadta Faludi „Költeményes maradványait”. Közben ellentétbe került a győri papokkal, s ezért 1787-ben Pozsonyban folytatta munkáját. Ebben az évben jelentette meg Orczy költeményeit, majd saját verseit. 1788-ben Faludi „második még jobbitatott” kiadásával, majd 1789-ban Barcsay és Orczy költeményes kötetével zárta sorozatát.

Révai és az iskola

Pozsonyból 1787-ben tért vissza Győrbe, hogy elfoglalja állását a rajziskolában, ahol rajzot, mértant, építészetet, földrajzot és géptant tanított. Az elkövetkező években költői fordítói, nyelvészeti munkássága mellett az iskola és a Tudós Társaság ügye határozta meg tevékenységét.

Az iskola épülete a Megyeház utcában – ma Liszt Ferenc utca – 6. szám alatt állt, barokk stílusban épült. A földszinten a tanítók laktak, és ugyanitt volt egy osztályterem is. Az emeleten többek között a rajzterem és a rajztanító – Révai – lakása volt. Révai Miklós 1787 őszétől dolgozott a Győri Királyi Nemzeti Főbb Rajzoló Iskola tanáraként. A Teleki grófok pártfogására a helytartótanács küldte Győrbe az iskola szervezésére. Révai elkészítette a tanításhoz szükséges elemi rajzmintákat, melyeken magyar nyelvű, szakszerű feliratok voltak. Saját tankönyveiből többet az iskola rendelkezésére bocsátott.

Tanulmányok

1792 nyarán Bécsben tanulmányokat folytatott, mintákat gyűjtött, segédeszközöket hozott az iskolának. 1793-ban tevékenységéért megkapta a helytartótanács és bécsi építészeti akadémia dicséretét. Azonban türelmetlensége egyre több ellenérzést váltott ki a városban és tanítótársai között is. Révai egyre elkeseredettebb lett, a helyzet tűrhetetlenné vált: 1785-ben bezárta az iskolát, beszüntette a tanítást, az iskolának adott gyűjteményt pedig visszavette. Azt a gyűjteményt 1800. június 1-én visszaadta az iskolának. Révai tehát még évekkel később is tett az ügyért, melyért hosszú éveken át dolgozott Győrött. Ez az ügyszeretet fejeződik ki versében is:

„Betsüld az Oskolát … S terjesszed, ápolgasd, hol módját láthatod: Terjed véle Nyelved, nemzeted is tágul” (A magyar öltözet és nyelv állandó fennmaradásáért való óhajtozás)

A Tudós Társaság

A másik ügy, melyért Révai szintén sokat dolgozott a győri éveiben: a Tudós Társaság szervezése. 1899 karácsonyán megírta az Elöljáró beszédet Bessenyei: Jámbor szándékához, majd ki is adta a művet. Az udvar támogatását szerette volna megnyerni, ezért Sándor Lipót főherceget kérte fel a társaság védnökéül. 1790-ben Révai megjelentette részletes tervét és a leendő tagok névsorát. 1791ben megjelent a mű folytatása is. A társaság célját a nyelv művelésében, a tudományok és a művészetek terjesztésében jelölte meg.

1795-ben hagyta el Győrt, s ekkor ismét a vándorlás, a nyomor évei következtek. Fél évet töltött Bécsben, 1796-ben kinevezték költészettanárnak Esztergomba. Komárom, majd Sopron, majd ismét Bécs. Nehéz körülmények között élt, betegsége is egyre jobban kínozta. Végre 1802-ben megbízást kapott a pesti egyetem magyar tanszékének vezetésére.

Nyelvtudományi rendszerét a 90-es években dolgozta ki. Két fő műve 1803ban jelent meg. Közülük az első az „Antiquiates Litteraturae Hungaricae” (” Magyar irodalmi régiségek” ). E művében közreadja legrégebbi összefüggő nyelvemlékünket, a „Halotti Beszéd”-et, s a szöveget tudományos magyarázatokkal látja el. E könyv kapcsán emlegetik Révait a magyar történeti nyelvészet alapítójaként. Módszere tudományos nóvum, hiszen megelőzte a történeti nyelvtan legnagyobb művelőit: a német Schlegelt és Grimmet. Nyelvemlékeinket kutatva-elemezve Révai elsősorban azokat a szálakat kereste, melyek az élőnyelvhez vezetnek, és útmutatásul szolgálnak. Másik fő műve az „Elaboratior Grammatica Hungarica” („Bővebb magyar nyelvtan”). E könyv Révai összefoglaló nyelvtani munkája, melyben nyelvtörténeti tényekkel magyarázza az előbeszéd grammatikáját felhasználja az összehasonlító nyelvészet módszereit is, bár ő – mai felfogásunktól eltérően – a finnugor nyelvek mellett a keleti nyelvekkel is rokonítja a magyart). Felhívja a figyelmet a népnyelv fontosságára is. Kifejti a helyesírási elveit: a szóelemző írásmódot tartja helyesnek. Verseghy Ferenccel folytatott heves vitájában ő tehát a jottista, míg Verseghy az ypszilonista álláspontot képviselte.

Nem értettek egyet az ikes igék ragozásának kérdéseiben sem. A vitát Kazinczy Révai javára döntötte el. Révai élete utolsó éveiben fogott hozzá „A magyar deákság” című munkájához. E műven a magyar irodalom történetét, a nyelv történetét tárgyalja, kísérletet tesz az első magyar nyelvű összefüggő stilisztikai mű létrehozására. Révai élete, pályája buktatókkal, akadályokkal volt tele. Terveiből sok mindent nem tudott megvalósítani. Ám amit létrehozott, azáltal a Révai-életmű elválaszthatatlanul összefonódik a magyar nyelv, a kultúra, a művelődés történetével – s ezért felbecsülhetetlen, maradandó érték.

Szobra a Magyar Tudományos Akadémia homlokzatát díszíti. (K.ZS)

A győri Révai Miklós Gimnázium és Kollégium honlapján – www.revai.hu néhány érdekesség olvasható az „oskoláról”: Révai Miklós jelentkezett az országban másodikként (Baróti Szabó Dávid után) időmértékes versekkel, sőt az édes anyanyelv kifejezést is sokan Révaihoz kötik.

– Az iskola tanítványai között találjuk gróf Batthyány Lajost, aki mind a győri akadémiát, mind a rajziskolát látogatta.

– Iskolánkban tanított az országos hírű tornatanár, Magvassy Mihály, az arany érdemkereszt tulajdonosa, aki már az 1850es években nagy buzgóságot fejtett ki a tornasport meghonosításában.

– 1854-ben végzett iskolánkban a győri születésű, de később Münchenben alkotó festőművész, Liezen-Mayer Károly, a romantikus történelmi festészet jeles képviselője.

– Arany Dániel a főreálban érettségizett, majd matematikatanári oklevelet szerzett. 1893 és 1896 között egykori alma materében tanított. 1893-ban megalapította a ma is működő Középiskolai Matematikai Lapokat.

– A tanácsköztársaság idején a helyhiány megoldására új telket jelöltek ki az iskolának (a régi kórház környékére), de az új épület örökre terv maradt.

– Klebelsberg Kuno kultuszminiszter 1925-ben az iskolában tett látogatásakor rajzai miatt dicsérte meg Zólyomi Bálint tanulót, aki később biológusként, Kossuth-díjasként, az MTA tagjaként írta be nevét a magyar tudománytörténetbe.

– Révais diák volt másfél tanévig Weöres Sándor, akinek két versét méltatja az önképzőkör érdemkönyve. Szondy György író az 1919/20-as tanévben oktatott iskolánkban, a „Turul” cserkészcsapat vezetője volt. Győrből Debrecenbe került, ahol felfigyelt egy 11 éves kislány irodalomsze-retetére. Ő Szabó Magda írónő, aki szívesen emlékezett egész életében vissza szeretett tanárára.

– 1936-ban iskolánk filmvetítő gépet kapott, s ezen eleinte évente kb. 60 filmet vetítettek le, 1941-ben már 219 szalag állt rendelkezésre.

Volt már emlékműve Révainak Nagyszentmiklóson

A mellékelt fénykép a Vasárnapi Újság 36/1893. számában jelent meg, 1893 szeptember 3.-án. A felvételt készítette Oldal István nagybecskereki fényképész. (forrás: Arcanum és Magyar Nemzeti Digitális Archívum).

„Emlékoszlopa gránitból a torontálmegyei néptanítók adakozásából, melyen dombormű arcképe van, Holló Barnabástól, Csaplár Benedek 4000 frt költségén. Ez szülővárosának piacán áll és 1893. aug. 26. leplezték le. Az impériumváltást követően 1925. október 11-én avatták föl a nagy-szentmiklósi Eminescu-emlékművet. Egy-szerű és olcsó módját választották a szoborállításnak: Révai Miklós helyébe Mihai Eminescut tették. Jelen volt Octavian Goga, akkor már nem miniszterként, hanem a Román Akadémia képviseletében; a kultuszminisztériumot Ion Minulescu költő és Aron Cotrus író és költő képviselte. Sabin Dragoi zeneszerző erre az alkalomra megzenésítette Emi-nescu magyarokat gyalázó Doina című versét, amelyet indulóvá formálva Dnyesz-tertől a Tiszáig címmel ötszáz tagú kórus énekelt.

Ünnepi beszédében Goga azt mondta: egy ország határát egy hadsereg vagy egy költő szobra őrizheti, ezért ez az emlékmű dicső őre lesz a nyugati határnak.

Révai Miklós emlékoszlopa tehát ma is látható Nagyszentmiklóson, a Victor Babes és a Gh. Lazar utca sarkán: Eminescu szobra áll ugyanazon a talapzaton.”

Révai Miklós nevét évtizedekig nem örökítette meg szülővárosában semmi. A mostani, Nagyszentmiklós központ-jában 2015. október 15.-én ünnepélyes körülmények között felavatott Réval Miklós mellszobor Aurel Gheorghe Ar-deleanu temesvári szobrászművész al-kotása, ha nem is pótolja a régit, de emléket állít a híres tudósnak.

A katolikus templom előcsarnoká-ban pedig tábla hirdeti emlékét, melyet a templom-búcsún avattak fel 2007 márciusában. A Révai Miklós Egyesület a magyar identitás megörzése érdekében tevékenykedő egyik nagyszentmiklósi civil szervezet.

Összeállította: Makkai Zoltán