Hálaadó istentisztelettel, körmenettel és estig tartó mulatsággal ünnepeltek Újmosnicán. Az idei Újmosnicai Magyar Nap ismét bebizonyította, hogy közösségünk ereje a hagyományainkban, az összetartozásban és a közösen megélt pillanatokban rejlik. A rendezvény során a résztvevők tartalmas programokon vettek részt, ahol a kultúra, a zene, a szórakozás és a baráti találkozások kerültek a középpontba.

Hagyományt betartva a százhúsz éves újmosnicai református templomabn megtartott úrvacsorás istentisztelet keretében adtak hálát a közösségi megtartatásért, a közösségben való ünneplés öröméért a résztvevők. Nt. Bódis Ferenc esperes ünnepi igehirdetésében az Istennel való együttjárás erőt adó és életetformáló voltára hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy az Istennel való szövetség kiemel a vesztes állapotból, reménységet ad lemondás, a letargia állapotában és bezárkózás helyett lelki nyitást ad annak, aki akar belekapaszkodni a kinyújtott kézbe és szövetségre lépni Istennel.

„ Isten szólítot: kelj fel, jöjj hozzám, indulj el, tedd meg az első lépéseket, vagy a második lépést, vagy a sokadik, de tedd meg ezeket a lépéseket.

Önálló életre hívott minket az Isten. Önálló életre, amelyben azt akarjuk kérni, hogy érezzük magunkban azt az erőt, amire képesek vagyunk. Hogy érezzük azt, hogy fel tudunk állni, fel tudunk egyenesedni.(..)

Meg kell tanulni újra bízni az Istenben, újra elindulni az élet útján, újra elengedni a kapaszkodókat és magabiztosan járni, hogy aztán eljussatok oda, ahova Isten hív titeket, eljutni az Istennel való közösségbe, oda kerülni, ahol az Atya kitárt karokkal vár és ölel magához, mint ahogy öleli az atya a tékozló fiát.

Isten ma is lép velünk. És mi is jól ismerjük a saját vesztes csatáinkat. Mi is jól ismerjük a magunk lemondásait, mi is jól ismerjük a lelkünk keserűségét, fájdalmát. Mi is jól ismerjük a magunk reménytelenségét, kicsinységünket, mindazt, ami meghatároz bennünket, nagyon jól ismerjük.

Elindulni Istennel és közben elindulni egymás felé is. És ez csodálatos. Ezt valóban meg kell ünnepelni. Ezért valóban hálát kell adni. És lássuk, hogy Istennek mindig ki van tárva a keze. Isten mindig várja, akkor is, ha nagyon messzire kerültünk.”

Miután röviden ismertette az újmosnicai református telepes község és a gyülekezet történetét, a templomi rendezvény keretében nt. Gazdáné Mátyus Melinda helyi lelkipásztor mondott köszönetet a gyülekezet presbitériumának, az egyházközség gondnokának, Szabó Lajosnak, a Szabó Irénke elnök asszony által irányított lelkes nőszövetség minden tagjának, akik szívvel lélekkel vettek részt a nagyszabású rendezvény megszervezésében. Az újmosnicai Férfidalárda ünnepi fellépése és Oláh Anasztázia, Pacurar István, Márton Evelyn bartókos diákok ihletett citerajátéka járultak hozzá a rendezvény ünnepi hangulatának megteremtéséhez.

Az Újmosnicai Magyar Naphoz hozzátartozik az énekes körmenet, amelynek fontos stációja a templom előtti háborús emlékmű. A turulmadaras emlékmű előtt lehetetlen érzéketlenűl elhaladni, a kegyeletteljes főhajtás kényszere elemi erővel veszi hatalmába a szemlélőt: az 1902-ben alapított telepes faluból az első világégésben negyvenöt újmosnicai férfi adta életét a honért! Az alig megkapaszkodott magyar közösség véráldozata rettenetes, és csak a Jóisten kegyelme tartotta meg a közösséget, amelyből a második világégésben újabb tucatnyi féfi esett el! A település 1902es alapítása reményt és újrakezdést jelentett azoknak a családoknak, akik munkával, hittel és összetartással akartak új otthont teremteni. A frissen telepített község rövid idő alatt élő, fejlődő magyar közösséggé vált: templommal, iskolával, hagyományokkal és erős közösségi öntudattal. A háborús veszteség szinte minden családot érintett, és mély sebet hagyott a település életében. Ezért is megható és felemelő az újmosnicai ünnepség mert az újmosnicai magyarok története nemcsak egy település históriája, hanem a kitartásé és a megmaradásé is. Az alapítók munkája, valamint a hősi halottak emléke ma is arra figyelmeztet, hogy egy közösség erejét nemcsak az épített örökség, hanem az áldozatvállalás és az összetartozás tartja életben.

Az emlékműnél a résztvevők a Szózat közös eléneklésével, nt. Gazda István lelkipásztor a vers eladásával adóztak a hősi halottak emlékének.

A magyar nap a helyi Magyar Házban közös ebéddel és az aradi Intercity Band zenekar jóvoltából estig tartó mulatsággal folytatódott.

(m.z.)