Arról vagyunk híresek, mármint Románia, ahol élnünk adatik, arról híres, hogy minden feladatnak-ötletnek-tervnek többször fut neki – írom egyszerűen – a hivatal. Jeles honanyáink és honatyáink elfogadtak egy szép nyugdíjtörvényt 2010-ben, 13 évig „élt”, amikor sutba vágták. Pontosabban 2019-ben is foglalkozott a kérdéssel dicső parlamentünk, törvény is született (a 127-es), amelyet még dicsőbb kormányunk nem kívánt életbe léptetni, és – mit ád Isten?
– a kormány az erősebb, leveszi a törvényt a napirendről és újat rendel. Tetszik tudni, hogy van ez? Rendelünk ebédet kedvenc vendéglőnkben, aztán a szomszéd asztalnál látunk valamit, és spongya, elölről mindent, új rendelést adunk fel. Tehát jött a 2023/360as törvény. Amellyel elvben semmi baj, csak – mondják a közpénzekért felelős hivatal képviselői – rosszul alkalmazták.
Gondolom, többeket érdekel, hogy mi változott a 2023-as – ma is élő – törvényben a korábbiakhoz képest. Egységesítették a kiszámítás módját – mert korábban annak, aki mondjuk 25 évet dolgozott, egyféleképpen, aki 35 évet dolgozott, másféleképpen számították ki a nyugdíját. Egy érdekes anomáliára én is emlékszem. Édesanyám nyugdíjazásakor a nyugdíjat az utolsó 5 munkaév bére alapján számították ki. Csoda-e, ha a vállalatvezetők emberbaráti módon a „kimeneti években” szépen megemelték a nyugdíj előtt állók fizetését. Mi volt a logikája az utolsó öt év nyugdíjszámítási kiemelésének – azzal most nem foglalkoznék. A lényeg, valóban rendbe kellett tenni a nyugdíjak kiszámításának a kérdését. Ha egyből nem sikerült, két lépésben. És mivel jó munkához idő kell (figyelem: a rosszhoz még több!), jött a harmadik nyugdíjszámolási törvény is.
Tehát a méltánytalanságok kiiktatása volt a cél. És mi lett belőle? A számvevőszék ellenőrei szerint a legutóbbi törvény alapján a nyugdíjat 2,7 millió nyugdíjas esetében rosszul számolták ki. A 2.7 millió szám becslés, mert az ellenőrök nem nézték át az összes dossziét, csak bizonyos részét az egésznek és átlagoltak. 2,2 millióan lehetnek azok, akik a nekik járónál kisebb összeget kapnak. Ezek viszonylag egyszerű helyzetek, mert kiszámítják helyesen, és a különbséget az állam kifizeti. Persze, a nyugdíjas embernek nem mindegy, hiszen a kisnyugdíjas – és nem tudjuk, a hibásan kiszámítottak közül mennyi a kisnyugdíj – nyomorúságát, hogy hosszú hónapokig a valósan nekik járónál sokkal kisebb pénzből kellett kijönni, azt ki fogja kompenzálni? Itt egyáltalán nem zárhatók ki a perek, amikor a nyugdíjas bizonyos „fájdalomdíjat” fog követelni az államtól. Hogy az állam ezt hogyan és kire terheli át, az egy másik kérdés.
De mi történik azok esetében, akiknek többet számoltak ki? Ők a mai becslés szerint 570 ezren lehetnek, és a többletkiadás elérheti a 71 milliót. Vagyis ennyit követelne vissza az állam – itt a nyugdíjalapot az állammal azonosítom, tudom, további finomításra van/volna szükség. Tehát a 71 millióról lehet szó. És a törvényhozó
– micsoda elővigyázat! – a 2023-as törvénybe bevette, hogy ha utólag kiderül, hogy a megállapított vagy kifizetett nyugdíj eltér attól, ami jogilag járt volna, a területi nyugdíjpénztár hivatalból felülvizsgálja a nyugdíjat és a jogalap nélkül kifizetett összegekre a nyugdíjpénztár visszakövetelési határozatot hozhat, amelyben megállapítja a visszafizetési kötelezettséget, és ez a határozat végrehajtható, tehát nem egy önkéntes visszafizetési felszólításról van szó.
Jogilag ez nem büntetés, mégis fel kell vetni a felelősség kérdését. Hiszen aki többet kapott a neki járó összegnél, az jogosan haragszik arra a hivatalnokra, aki tévedett. Mert mindenki számolja a bevételt és a kiadásokat, és ha valaki a nagyobb nyugdíjra alapozva vásárolt valamit, amire utólag kiderül, nem lett volna pénze
– akkor az ő fizetésképtelenségét ki okozta? A hivatal(nok).
Emiatt újabb pereket vizionálok, amikor a visszafizetésre felszólított olyan kérdéseket fog feltenni a (nyugdíj)hivatalnak: hol van a hiba, a tévedés? Számítási hiba? Egy korábbi határozat volt hibás? Valamilyen okirat nem felelt meg? Vagy valaminek az utólagos átértelmezése okozza a pénzkiesést? Tehát minden esetben pontosan szerepelnie kell a visszafizetési felszólításban, hogy milyen jogcímen követelik a pénzt.
Ha valaki azt találná kérdezni: kihez forduljon tanácsért, ha pénzt kérnek tőle vissza – azt nem tudom. Talán már vannak ilyen típusú pénzügyekre szakosodott ügyvédek. S ha nincsenek, akkor lesznek. „Megszüli” őket a helyzet.
Kérdem, van-e esélye annak, aki az államot perelné be, mert hosszú évekig kisebb nyugdíjat kapott a neki járó méltányosnál. Őt is kár érte. De rá a törvényhozó nem gondolt, hogy az esetleges hibák korrekciójának meglegyen a jogi lehetősége…
Bodó Barna
