Egyetemes morálválság
A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulatának legújabb produkciója beleilleszkedik azoknak az előadásoknak a sorába, amelyek a hagyományos színházzal szakító újszerűségre, modern felfogásra, állandó kísérletezésre való törekvést tükrözik. Ehhez az elképzeléshez ezúttal Bertolt Brecht, a John Gay 1728-ban, Londonban bemutatott Koldusoperából átvett elemekkel majd új szövegköltéssel 1928-ban a berlini bemutatón előadott, és az utána következő világsikert hozó változat szolgált alapul.
A mű, a temesvári színház társulatának attitüdjének megfelelő kivitelezéséhez ma jobb megoldást aligha találhatott volna az intézet vezetősége, mint a színpadraállításához meghívni a temesvári magyar társulattal korábban is együttműködő Kokan Mladenović világhírű szerbiai rendezőt.
Előrebocsájtva, hogy a szombat esti, április 4-i bemutatóról nem a színházi kritika műfajának szabályait követve fogalmazom meg véleményemet, egyszerűen hétköznapi színházlátogató polgárként igyekszem rendbeszedni az alig kétórás előadás idején ért élményeimet.
A közismert mese, amelyben Polly, Peachum londoni kolduskirály – aki a bűnözőkkel, koldusokkal kereskedelmi társaságot alakít, nevezhetjük akár kft-nek vagy srl-nek – lánya házasságra készül Bicska Maxiként becézett Macheath banditakirállyal, az alkalmon és a kapcsolódó cselekmény további folyamán – amelyben felsorakoznak a korabeli; s mindenkori, kisebb-nagyobb stílű csalók, velejükig romlott bűnözők, tolvajok, kurvák, és nyárspolgárok – groteszk humorban bővelkedő sarkítások nyomán kiviláglik, hogy az emberiség morális szempontból nem változott, se jobb se roszszabb nem lett annál, mint amilyen évszázadokkal korábban volt.
John Gay csaknem háromszáz évvel ezelőtti klasszikus szatírájának szereplői által megtestesített angol társadalom moráljában sajnos nem nehéz tetten érni a mai, köznapi szóhasználatban közszájon forgó korrupciós történeteket, amelyek nagyon is hasonlítanak mind a londoni mind az évszázaddal későbbi berlini világ társadalmának a romlottságához, igazolva a mű mondanivalójának időszerűségét. Úgy tűnik Bertolt Brecht könyörtelen leleplező kritikája hiába irányul arra, hogy a világot meg kell változtatni, mert maga fogalmazza meg, hogy előbb az érdek, azaz a has és csak azután a morál… Ami ma is uralkodik.
A temesvári bemutatón a társulat egésze zseniális tömegjelenetek sorában, célbataláló, groteszk humorban bővelkedő jelenetekkel, és leplezetlen iróniával veszi tűz alá az erkölcs krízisébe süllyedt világunk romlottságát, a lopást, a csalást, képmutatást, a bigottságot és a kicsinyes nyárspolgári magatartást.
A rendezés, a jelmezek, a díszlet és nem utolsósorban a színészek bravúrós alakítása egyértelmű motívumokkal valósítja meg a mondanivalót, emlékeztetve az örök emberi gyarlóságra és ezen belül is kihegyezett iróniával a mai társadalom képmutatására és züllöttségére.
A temesvári produkció nem kíméli a bornírtságot, célbaveszi az üres tartalmú szappanoperákat, szentimentalizmuson alapuló műfajokat, az érzelmes szenvelgéseket, képmutató magatartásokat. Remekül sikerültek a maradi ízléseket és a könnyű műfajokat parodizáló jelenetek. Lehet, hogy hiú remény csupán, hogy ennek üzenete el is jut a címzettekhez, és hozzájárul a művészi értékű alkotásokat kedvelők táborának gyarapításához.
Ha a kiváló élő zenei kíséret és nagy elismerést érdemlő alakítások, a zseniális rendezői ötletek ellenére valamit felróhatunk a darabot színpadra állító művészi csapatnak az talán, a szerintem a helyenkénti fölöslegesnek tűnő szájbarágás, a didaktikus beékelések – ami netán a néző értelmének az alábcsüléseként is értelmezhető – és, az eredeti rendezői felfogás némi következetlenségét mutatva a sziporkázó játék lendületének megtöréséhez, az előadás ellaposodásához vezetnek. Mindez számomra úgy hatott, mint amikor egy mű szerzőjének magyarázata és nem az alkotás cselekménye, hőseinek szereplése teszi egyértelművé a mondanivalót.
Szubjektív észrevételem azonban mit sem változtat meggyőződésemen, hogy a temesvári Koldusopera bemutatója újabb színházi eseményként jegyezhető, ami tovább gyarapítja a szakmának a Csiky Gergely Állami Magyar Színháza társulata iránti elismerést, és remélhetőleg ez a produkció is bekerül a színház kasszasikerű előadásai sorába.
A bemutató közönségének elismerő tapsához csatlakozva gratulálunk az egész művészi csapatnak: Kokan Mladenović rendező és társai: Marija Kalabić díszlettervező, Tatjana Radišić jelmeztervező, Andreja Kulešević koreográfus és Irena Popović zeneszerző az előadás szövegét író Góli Kornélia dramaturg, Szerda Zsófia rendezőasszisztens közös alkotása, az eredeti művet magyarra fordító Orbán Enikő, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművészei közül felléptek: Aszalos Géza, Balázs Attila, Bandi András Zsolt, Borbély B. Emília, Csata Zsolt, Kiss Attila, Lőrincz Rita, Magyari Etelka, Mátyás Zsolt Imre, Molnár Bence, Molnos András Csaba, Kocsárdi Levente, Simó Emese, Tar Mónika, Tokai Andrea.
Graur János