JAVÍTÓMŰHELYBŐL MÚZEUM
A soktornyú Szent Parascheva román görögkeleti templom és egyházi központ felépülte után a villamos-szerelvények megszüntetett, felszámolt remíze tágas területéből egy jókora darab beépítetlenül fennmaradt. Több ötlet, javaslat és terv is felmerült a tér és a még álló épületek sorsával, jövőjével, célszerű hasznosításával kapcsolatban. Többen is urbanisztikai szempontokkal és elvárásokkal érvelve a bontásra, a korszerű épületek – iroda-, üzlet- és lakóházak emelésére szavaztak. A szakemberek egy része a város múltja, ipar- és közlekedési öröksége legalább kis töredékének megtartásért, megmentéséért szállt síkra. Kapóra jött a Temesvár – Europa Kulturális Fővárosa projekt, amelynek égisze alatt 2000-ben megalakult a Bánát Villamosklub Nonprofit Egyesület, amely magában foglalja a Temesvári Autonóm Közlekedési Hatóságot, valamint az aradi és resicabányai közlekedési vállalatokat tömöríti, azzal a céllal, hogy megőrizze és rehabilitálja a régi villamosokat, a közszállítás relikviáit, valamint tanulmányozza a tömegközlekedés jelenét és jövőjét, fejlődésének távlatait. Kitakarították, szakszerűen rendbe tették a telep, a villamosok korábbi “alvóhelyének”, állomásának meghagyott részét, felújították, átrendezték, korszerűsítették a megmaradt, az átmentődött épületeket, műszaki létesítményeket. Elhatározták, hogy létrehozzák az 1868-ban létesített, megteremtett temesvári városi közszállítás múzeumát, amelynek remízét 1873-74-ben költöztették át a Meghosszabbított Magyar (jelenleg: Take Ionescu) utcába a katonai gyakorlóterek egyikére. A mezőn már állt egy fedett épület, amelyet 1876ban átalakítottak, alkalmassá tettek az irodák, valamint az lóvasút-társaság igazgatója, Baader Henrik mérnök lakásának elhelyezésére. A ház udvarán felépítették az 5 sínpáros első kocsiszínt, egy lóistállót, valamint egy kovács-műhelyt a patások patkólására, a kocsik meg a hámok meghibásodott tartozékainak pótlására.
Gyökeres változásokat indukált a Magyar utcai telepen is a villamosok megjelenése, forgalomba állítása. Az új igényekhez, feltételekhez és követelményekhez kellett igazítani, átépíteni és fejleszteni az épületállomány egészét, ugyanis 1898-1899-ben építették ki a városi villamosvasút központi épület-együttesét, amely 19. század végén az igazgatósági pavilonból, a 25 vagon állomásoztatására alkalmas depóból, javítóés karbantartó műhelyekből, valamint a telepet lezáró raktárból állott. Az ugyancsak 25 férőhelyes második kocsiszint 1909ben emelték, amikor a vagonjavító-műhelyt is megnagyobbították.
Az építkezések újabb szakaszára került sor a trianoni béke diktátum után, 19201926 között, amikor tovább gyarapodnak és újabb funkciókat kapnak a kocsiszínek. 1920-ban egy vagonfestő műhellyel bővült, gazdagodott a telep, ahol súlyos tűzvész tört ki és pusztított 1920. október 30-a éjszakáján. A lángok a raktárt és a műhelyeket teljesen elemésztették és a remíz fedelére is átterjedtek. A következő esztendőben feszes iramban újraépítették a raktárat, valamint lakatos-, tekercselő-, kovács- és asztalos műhelyeket, amelyeket korszerű gépekkel és szerszámokkal szereltek fel, láttak el. A modern, jól ellátott műhelyek, valamint felkészült, kiválóan képzett szakemberek megteremtette a lehetőségét annak, hogy 1922-ben a temesvári szállítási vállalat hozzálásson új vagonok, villamosszerelvények összeszereléséhez, gyártásához. Mivel a két kocsiszín kapacitása már nem felelt meg a szükség-leteknek, 1926-27-ben egy új, 6 sínpáros, 36 férőhelyes kocsibeállót építettek. 1927-ben került tető alá az a félkör alakú, 2148 négyzetméter beépített felületű, 138 m 2 -es üveg és tégla homlokzatú, tetővilágításos műhelycsarnok, amelybe 6 sínpárra állíthatták be a javítandó villamoskocsikat, s amely szerencsésen megmenekült a lerombolástól, megsemmisüléstől. A műépítészeket, képzőművészeket és elméleti szakembereket tömörítő Center for Art, Technology and Experiment MultipeXity csoportosulás rukkolt ki még 2016-ban, a Temesvár – Európa fővárosa projekt keretében, hogy művészet, a technológia és a kísérletezés összekapcsolásával, szimbiózisának megteremtésével érdemes lenne “helyzetbe hozni”, eredeti módon kamatoztatni az elhagyott és elhanyagolt gyárvárosi ipari övezetet. A terület s a rajta árválkodó, romlásnak indult létesítmények korábbi rendeltetésére, közel másfél évszázados múltjára, történelmi örökségére alapozva született meg, kristályosult ki a gondolat, hogy meg kellene teremteni a Béga-parti város közszállításának múzeumát, egy olyan művelődési központot, amelyben a technika helyi értékeinek őrzése, ápolása és népszerűsítése mellett a különböző tudomány-, ipar- és művészeti ágak is hajlékra lelnének. A Temesvári Közszállítási Vállalat vezetősége fogékonynak bizonyult, támogatólag karolta fel az elgondolást, a tervet és megvalósításában is részt vállalt, tevőlegesen bekapcsolódott. Nem volt könnyű és egyszerű a projekt megvalósítása, befejezése. Rendezni kellett mindenekelőtt a környezetet: utakra, járdákra, virágágyakra, parkolóra stb. volt szükség. Ipari jellegüket és karakterüket megőrizve, érvényesítve, láthatóvá téve konszolidálták, újították fel, idomították új szerepükhöz és rendeltetésükhöz az épületeket. Az egyszerű, díszektől mentes, funkcionális belső tér kinézetét Silviu Dănescu gondolta ki és tervezte meg. A központi csarnokhoz 5 összekapcsolt terem tartozik, amelyek alkalmasak kiállítások, művészeti installációk, viták és különféle események szervezésére. Az udvaron emelkedik a 10 m alapterületű, magas egykori diszpécser-torony.
Komoly kihívást és feladatot képezett a muzeális anyag, a bemutatandó ipartörténeti relikviák, tárgyak és járművek összegyűjtése, dokumentálása, bemutatásra alkalmassá tétele. A kezdeményezők, a megbízott szakemberek, valamint a lelkes önkéntesek kiváló munkát végeztek, akárcsak a hozzáértő restaurátorok. Nagyértékű, fölötte gazdag és változatos gyűjtemény állt össze. A temesvári közszállítás kezdetét, 1868 július 8-át a két patás állat vontatta lóvasúti kocsi hiteles másolata idézi, demonstrálja, amelyet a közszállítás beindításának 125. évfordulója alkalmából készítettek, szereltek össze. Évtizedek óta kivételes alkalmakor sínre állítják és megsétáltatják a Béga-parti város utcáin a 12 ülő- és 8 állóhelyes kocsit, amelyet a nosztalgia-kedvelők alkalmanként napjainkban is igénybe vehetnek. A kollekció a villamosgyártás fejlődéstörténete egymást követő korszakai mindegyikéből őriz értékes és érdekes darabokat, közszállítási relikviákat. A lóvontatta kocsi mellett sze-repel a gyűjteményben az “Ikrek” kettős meghajtású és vezérlésű villamos, a Timiș T1-62 motorkocsi, az Electroputere V 54, az ITB V58 vagon, a motorkocsiból és a Timiș 2 pótkocsiból álló szerelvény, a Duwag GT8 N villamos, valamint a segédmunkagépek: a Lowry kocsi, a hóeke és a hódaráló, illetve az emelős, szerelőlétrás, raklapos villamosok. Becses adományokat kapott az intézmény a Mariazelli Villamosmúzeumtól és Bécs városától. Az érdeklődőknek a Take Ionescu (Meghosszabbított Magyar) utca 56/83 szám alatt váró Cornel Miklosi Közszállítási Múzeum néhány trolit és autobuszt is konzervált és bemutat.
A kulturális központ, a közszállítási múzeum megnyitása, hivatalos felavatása előtt a felújított, nagyobb részében rendbe hozott javítóműhely csarnokába megnyitották 2017. október 1-én az első tárlatot, az Art Encounters Kortárs Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé második rendezvényének egyik szekcióját, amelyet egy temesvári magánvállalkozás hívott életre, szervezett meg és bonyolított le. 2019-ben ugyancsak a Corneliu Mikloși Közszállítási Múzeum nyújtott otthont a kortárs nemzetközi művészeti seregszemle részlegeinek egyikének. Több mint 150 alkotóművész hozzávetőleg 300 művét – szobrokat, installációkat, festményeket, rajzokat, metszeteket, filmeket, videókat, kerámiákat mutatták be, állították ki 13 konvencionális galériában és alternatív, szokatlan helyeken. Romániából jelentkezett a résztvevők többsége, de ígéretes számban neveztek be, küldték el alkotásaikat szerbiai, magyarországi, lengyelországi, kanadai, indiai, kínai, tajföldi és USA-beli képzőművészek is. Dan Perjovschi legnagyobb, legátfogóbb életműkiállítása 2025. szeptember 3-án nyílt meg a Cornel Miklosi Közszállítási Múzeumban, ahol két hónapon át tekinthették meg az érdeklődök a nemzetközi hírnévre szert tett fővárosi művész 1985-2025 között kreált alkotásait.
A Cornel Miklosi Közszállítási Múzeum tevékenységét Temesvár Municípium Projekt Központja koordinálja, irányítja. A kiállítások, bemutatók mellett gyakoriak a csoportos foglalkozások, tanácskozások, kerekasztalbeszélgetések, tudományos előadások, eszmecserék, képzések, tréningek stb.
A múzeum gyalog, személygépkocsival és villamossal is elérhető, felkereshető!
Szekernyés János
