Napjaink vezértémája. A demokráciával kezdődnek a hírek, a demokrácia védelmében hadakoznak politikusok, a demokráciával vágnak fejbe európai uniós vezérek.
Zavarkeltés minden szinten. Azt mondták a Tisza párt vezérei, választások előtt, hogy a magyar közéletben nagy a baj, nincs demokrácia. Aztán akkorát győztek, hogy a demokrácia beleroppanhatna – ha gond volna vele.
Mert mi van? A demokráciával azért könnyű fenyegetőzni, mert akinek baja van egy – akármilyen – kormányzattal, az a demokrácia sárba tiprását harsogja haragosan. Ha győznek, akkor van demokrácia – de erről utólagosan már minek beszélni?! Nincs hogyan és kitől számonkérni a korábbi (láthatóan) valótlan állítást, mert – éppen azok kerültek hatalomra, akik a demokrácia harcosai és bajnokai. Akik védik. Akik életüket adnák érte – és most éppen őket? Milyen világ lenne az, amelyben a győztest arra emlékeztetik: amiért hadba indult, korábban is létezett. Mert ha nincs demokrácia, akkor nem győzhetett volna.
Ez (nem apró) gondolatficam, ez gyakori helyzet a politikai csatákban.
Lépjünk tovább. Amit brüsszeli vezérek megengednek maguknak, az olykor a politikai bűnök kategóriájába sorolható. Demokráciasértésre hivatkoznak, amikor országok ellen politikai pereket indítanak, és ezektől nekik járó fejlesztési pénzeket vonnak meg. Ki is mondják, annyira nyeregben érzik magukat: a pénz megvonása büntetés! Csakhogy erre nincs joguk, éppen a hivatkozott demokrácia jelöl ki pontos határokat. Vannak EU-s szintű és országos szintű hatáskörök, vagyis belügyek. Ezekről véleményt mondhat – és ennyi. Az EU beavatkozik belügyekbe, és olyan kérdésben büntet, amelyhez nincs joga. Van egy klasszikus mondásunk: bagoly mondja a verébnek: nagyfejű…
Az EU, sajnos, hibát hibára halmoz, s nem kell politikai jósnak lenni, hogy kimondjuk: ennek még súlyos következményei lesznek. Ahogyan a Ciolacu-féle kormányzati pocsékolás visszaütött, s a mai romániai belpolitikai krízisnek jórészt a nevével fémjelzett (f)osztogatás a kiváltója, éppen úgy fogunk majd emlékeztetni Ursula aszszonyra, aki az európai közös színpad elsőszámú vezetőjeként diktátoros pózokat vesz fel. Személyes intézkedései nyomán dollármilliók úsznak el, a gazdaság zuhanórepülésben, az EU pozíciói mindenütt gyengülnek. Mindenütt kérdőjelek, megoldás sehol. Látjuk, antidemokratikus, kétszínű politikát folytat, és megy előre vakon.
Ezeket látjuk, de ne térjünk napirendre egy sóhajtással: ilyen ez a világ. Mert a demokrácia jóval több ennél. Amire eddig utaltam, a demokrácia procedurális értelmezése, a hogyan működik a politika kérdése. De tudnunk kell azt is, hogy létezik szubsztantív demokrácia is, amely arra vonatkozik, hogy mit eredményez egy bizonyos rendszer. Értékekre tessék gondolni, arra, hogy van-e társadalmi igazság, van-e véleményszabadság, s a legfontosabbak, mi van a bizalommal meg a tisztelettel.
Milyen társadalmi igazság az, ha az európai termelőkre ráengedik azt a mezőgazdasági terményáradatot, amely nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket az európai termelőknek kötelességük betartani. Ezzel mi a helyzet, Ursula asszony? Hol vannak a valós kisebbségi jogok, ha a nemi kisebbségekért kiáll a fél világ, az etnikai kisebbségek helyzete Önöknél a kutyát sem érdekli. Mert ha érdekelné Európát, akkor a Beneś dekrétumok rég politikai süllyesztőbe kerültek volna. Ma még a negatív vélemény kinyilvánítását is tiltja a szlovák jogrend – magyarul: Beneśről pofa be! És az EU asszisztál ehhez.
És a bizalom kérdése. A május eleji bukaresti kormánybuktatás azért antidemokratikus, mert általános politikai bizalmatlanságot okozott. Most senki sem bízik senkiben. A pártok egymás ellenségeiként viselkednek. Pedig elvben: ellenfelek. Felborult nemcsak a politika rendje, de az értékrend is. Mindegy, ki okozta ezt (tudjuk: a szociáldemokrata párt), a lényeg, lebénult a politika.
Ez már a tisztesség kérdése. Tisztesség nélkül nincs demokrácia. Ha nincs tisztesség, nincs jogállam. A demokrácia nem csupán a többség uralma – ez is, ezért vannak a választások – hanem társadalmi és politikai fair play. Korrektség. A tisztesség a politikai kultúra alapja, erre vezethető vissza a legtöbb közösségi kérdés: a közbizalom, a közjó figyelembevétele, a politikai ellenfelek közötti kapcsolat.
Nincs igazi demokrácia ott, ahol nincs közbizalom és tisztesség. Politikai világunk nagy hiánycikkei: a korrektség. A méltányosság. A tisztesség. A bizalom. Az odafigyelés a másikra.
Hallgassunk el egy pillanatra, figyeljük a politikai hangzavart. Mindenki harsogja a magáét. Vegyük észre, a harsogás gyengeség. S ha szavazunk, ezt is vegyük figyelembe.
Bodó Barna
