Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)
TÉRY ÖDÖN
Téry Ödön (szül. Rikker, Óbéb, 1856. július 4. – Budapest, 1917. szeptember 11.) orvos, hegymászó, a magyar turistamozgalom egyik szervezője és vezetője, a magyar turistamozgalom apostola. Neki köszönhetően nyílt meg az első magyar menedékház (Dobogókő, 1898. jún. 5.), valamint a Magas-Tátrában a Téry-menedékház (1899. aug. 21.; 2015 m).
Családja az első sváb bevándorlókkal érkezett az 1700-as években, édesapja Josephus Rikker, az óbébi uradalom tiszttartója. Fiát Edmundus Félix Antonius Wilhelmus Rikker néven anyakönyveztette, de nevét 1862-ben magyarosíttatta Téryre, s így Josephusból József, Edmundusból pedig Ödön lett. 1865-ben a család Budapestre költözött, tanulmányait a VII. osztályig a krisztinavárosi iskolában végezte, kiváló tanulóként érettségizett, majd az 1873/74-es tanévben beiratkozott az egyetem orvosi karára, mint rendkívüli hallgató. Igazi mozgalmár: az orvostanhallgatók önképző körének pénztárnoka, könyvtárosa, illetve elnökségi tagja. Eredetileg a sebészeti pálya érdekli, de szociális érzékenysége hamarosan a népegészségügy irányába tereli. 1876-ban vette el feleségül másod unokatestvérét, Mészáros Emíliát, összesen kilenc gyermekük (Etelka, Tivadar, Irén, Ferenc, Sára, Ödön Ignác, Emília, Ödön József és Anna) született. Téry Ödön orvosi diplomáját 1879. április 5-én szerezte meg.
1880 szeptemberében a Selmecbánya közelében lévő Stefulton bányaorvosi állást vállalt. 1882-ben a pénzügyminiszter támogatásával a berlini egészségügyi kiállításra küldték ki, ahol tanulmányozta a bányászatot, kohászatot és a dohány feldolgozási ipart érdeklő egészségügyi berendezéseket, majd ennek eredményéről jelentésben számolt be.
Gyarapodó családjának anyagi gondjai arra kényszerítették, hogy máshol próbáljon meg boldogulni. 1884-ben visszaköltözött Budapestre, ahol a közegészségügyi igazgatásban helyezkedett el, mint tanácsos. Itt haladt előre a hivatali ranglétrán: 1890. június 17-én kinevezték közegészségügyi felügyelővé; 1903. március havában elnyerte a miniszteri osztálytanácsosi címet; 1906. március 14-én pedig közegészségügyi főfelügyelő lett. Ebben a minőségében dolgozott 1912. július l-ig, amikor a turizmus iránti szenvedélye miatt új feladatot kapott: a járványok és a háborús egészségügyi intézkedések felügyelőjeként foglalkoztatták tovább. Számos dunántúli fogolytábort vizsgált felül 1916 telén, mely során súlyosan meghűlt, innentől folyamatosan betegeskedett. Asztmája miatt egyre gyakrabban kényszerült ágyban maradni, majd 1916 novemberében a teljes hivatali szolgálati idejének letöltésekor kénytelen volt nyugdíjaztatását kérni. Ekkor kinevezték miniszteri tanácsossá. A világháború okozta izgalmak 1917 nyarára alaposan megtörték egészségét, dacára a gróf Esterházy Jánosné nyitraújlaki kastélyában töltött üdülésének, már nem tudta visszakapni régi erejét.
Élete igazi nagy szenvedélye a magyarországi turistamozgalom ügye, szervezése. Kora ifjúságában már járta a hegyeket, 1877-ben kezdte el járni a Pilist és a Börzsönyt, majd a Tátrai hegyekben túrázott. Több csúcsot a Magas-Tátrában ő mászott meg elsőként. A nevéhez fűződik az első dobogókői menedékház alapítása.
Szenvedélye (amit fényképezési mániája csak súlyosított) olyan fokra hágott, hogy illetékes elöljárói – udvariasan bár, de többször – emlékeztették arra, hogy főállása szerint állami alkalmazott, a turistáskodás hobbi; Ödön ugyanis hajlamos volt néha fordítva gondolkodni. Ezekből a kisebb-nagyobb konfliktusokból sértődés is lett.
Tátrai hegymászó tevékenysége rövid volt, de eredményes: a Közép-orom első megmászása, az Elülső-Középorom-csorbából a dk. gerinc legfelső részén, (Téry Ö. és Schwartz P. — Still J. és Horvay S. hegyi vezetőkkel, 1876. augusztus 11.); a Jordán-csúcs és Chmielowski-torony első megmászása, dk. gerinc a Chmielowski-résből, (Téry Ö. — Spitzkopf M. hegyivezetővel, 1877. augusztus 1.); a Fecske-torony első megmászása, (Téry Ö. — Spitzkopf M. hegyivezetővel, 1877. augusztus 6.); Közép-orom, a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Téry Ö. — Spitzkopf M. hegyivezetővel, 1878. július 28.). Ezután 1894-ig turistaként járta a Tátrát, volt a Lomnici-csúcson, a Gerlachfalvicsúcson. 1888-ban a Zöld-tavi-csúcs harmadik megmászását végezte el egy könnyű úton az Öt-tó katlanából. A csúcs alatt lévő Zöld-tavi-rést azóta Téry-horhosnak nevezik.
A turizmus szenvedélyes szervezője volt. A Magyarországi Kárpát-Egyesület — amelynek 1875 óta volt tagja — 1877ben közgyűlésén választmányi tagnak választotta meg. Az MKE 1879-ben létrejött Budapesti Osztályának titkára és könyvtárosa lett. Amikor 1880-ban Selmecbányára került, először ütközött ki belőle a szervező: alig másfél év múlva 1882-ben megalakult az MKE Szittnya Osztálya, melynek Téry az ügyvivő elnöke lett. Miután 1884-ben visszakerült Budapestre, tevékenységét ott folytatta. Az 1885. évi országos kiállításon társakkal ő rendezte be az MKE kiállítási pavilonját. Az ország fővárosába kerülve ismét járni kezdte a budai hegyeket, s lassan kialakult körülötte egy állandó túrázó társaság. Ez érlelte meg Téryben a gondolatot, hogy feltámassza az MKE Budapesti Osztályát. 1888-ban Thirring Gusztávval megalakították az új osztályt, melynek ügyvivő alelnöke lett. Az MKE Budapesti Osztálya 1889 februárjában megindította a Turisták Lapját, ezt Téry Ödön szerkesztette Thirring Gusztávval együtt. Téry ettől kezdve 21 évig szerkesztette a lapot, ebbe számtalan cikket és ismertetést írt. 1890-ben vita indult meg az MKE-ben a székhely kérdésében, s amikor a közgyűlés nem fogadta el a fővárosiak azon indítványát, hogy az MKE székhelyét Budapestre tegyék, a Budapesti Osztály önállósult és 1891. szeptember 29-én megalakult az önálló Magyar Turista Egyesület, melynek ügyvezető alelnöke lett. Óriási energiával fogott az új egyesület fejlesztéséhez és kitartó munkájának lett az eredménye az 1898. június 5-én felavatott első (fa) menedékház a Dobogókőn. Fáradhatatlan tátrai munkásságát a szepesi Öt-tó katlanában felépített, róla elnevezett, Térymenedékház koronázta meg (1899. augusztus 21.), ez volt Magyarország legmagasabban fekvő (2016 m) menedékháza.
A főváros környékén különösen Dobogókőt szerette, és a Dobogókőre irányuló nagy propagandájának lett eredménye, hogy a kis faház rövidesen kicsinek bizonyult. A Turisták Lapjában megjelent cikkei mindenkor eseményei voltak a magyar turista irodalomnak. Az MTE vezetésében bőségesen kivette a részét. 1906-ig volt az MTE ügyvezető alelnöke, 1907-1910 között elnöke, míg az MTE Budapesti Osztályának 1894-ig ügyvezető alelnöke, 1895-1910 között elnöke volt. Született vezéregyéniség volt s akaratának minden körülmények között érvényt szerzett. Ennek lett a következménye, hogy idővel ellentétbe került a fiatalsággal és 1910-ben elhagyta az MTE elnöki tisztséget s visszavonult az egyesület vezetésétől. Nagy munkájának elismeréseként az 1910. évi közgyűlés az egyesület díszelnökévé választotta meg. Halála után az MTE hálás tagjai Téry kedvenc tartózkodási helyén, Dobogókőn állítottak emléket a tiszteletére.
Az I. világháború nagyon megviselte lelkileg Téry Ödönt, ráadásul két fia is a fronton harcolt. Ekkor már a járványügyek felelőseként fogolytáborokat látogatott. 1916-ban egy ilyen látogatás után lett beteg. A világégés az életkedvét is elvette, nem véletlen, 1917-ben egy barátjának, arról panaszkodott, hogy már a turistáskodásban sincs gyönyörűsége. 1917. szeptember 11-én, 61 éves korában Téry Ödön örökre elaludt.
Nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára a Fiumei úti sírkertben, ahol barátja, dr. Thirring Gusztáv mondott gyászbeszédet a koporsója felett: „Téry Ödönt, az erőteljes férfiút, az országos hírű turistát, a kitűnő hegymászót alattomos kór törte le. Olyan volt ő, mint egy hatalmas tölgyfa, mely a legerősebb széllel dacol, melyet a vihar nem bír ledönteni. De ha a gyökerein rágódó alattomos féreg elvonja tőle az életerőt, a hatalmas törzs elszárad s időnek előtte dől el.” A sajtó is meggyászolta a magyar túrázás megalapítóját, megemlítették, hogy évtizedekkel korábban, mikor Téry az országjárásra buzdított mindenkit, sokan nem vették komolyan. A sajtó jogos megállapítása: „Téry Ödön egész élete fényes tanulság arról, hogy a turistaság igenis lehet komoly feladat, sőt, életcél.”
Emlékezete Dr. Téry Ödön nevét őrzi a Magas-Tátra legmagasabban fekvő menedékháza, az Öt-tó mellett álló Téry-menedékház. 1889-ben az MKE Budapesti Osztályának választ¬mányi ülésén dr. Téry indítványozta, hogy sza¬vazzanak meg bizonyos összeget a Magas-Tátrá¬ban egy menedékház felépítésére, lehetőség szerint az Öttó katlanában. 1897 februárjában született meg a végleges döntés a menedékház helyéről, majd Pfinn József tervei alapján Majunke Gedeon szepesszombati építész vezetésével 1898-1899-ben felépült a ma is álló épület. Szintén dr. Téry Ödön nevét viseli a Magas-Tátra nyolcadik legmagasabb csúcsa, az Öt-tavi-katlan és a Nagy-Papirusz-völgy közötti Téry-gerincen emelkedő Téry-csúcs (Malý Pyšný štít, 2591 m), valamint a Téry-horhos és a Téry-kuloár. A Téry-csúcs a Fecske-torony (Pyšný štít) északnyugati szomszédja, melyet 110 évvel ezelőtt, 1901. július 17-én Dőry Gyula mászott meg elsőként. Dobogókőn tiszteletére emlékművet állítottak. Róla nevezték el a Téry Ödön Nemzeti Turistaház-fejlesztési Programot.
Szülőfalujában születésének 150. évfordulóján (2006-ban) szobrot avattak a katolikus templom kertjében. A bronz fejszobor életnagyságú, csavarral rögzül a talapzathoz. Szakállas fej, korhű öltözet, kissé elnagyolt, nem részletes kidolgozású arc. Zayzon Ágnes képzőművész munkája. Az alkotás egy szürke gránitkockákból épített csonka gúla alapon áll. Elöl fekete vésett márványtábla, román és magyar nyelven emlékező szöveg, és a Téryről készült, vésett portré, a neve és évszámok olvashatók. Az emléktáblát 2002. július 6.-án a Csongrád Megyei Turistaegyesület és Óbéb önkormányzata készíttette és avatta fel, eredetileg a helyi művelődési ház falán. A szobor avatása előtt a táblát áthelyezték, és négy bronz csavarral a talapzathoz rögzítették.
