A szecessziós építészet remekei Temesvárott
Baldavári Eszter, művészettörténész, a Magyar Építészettörténeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ muzeológusa, főosztályvezetője és dr. Virág Zsolt építészettörténész, a Magyar Kastélyprogram Kft. ügyvezető igazgatója szerkesztésében jelentette meg 2026-ban Budapesten a Közép-európai Örökség Program Zrt. Kiadó a Szecessziós építészet a Magyar Királyságban (1893-1918) című témájában, tartalmában, dokumentáltságában, illusztrációs anyagában, grafikai kiállításában, méreteiben is reprezentatív, átfogó, korszakos jelentőségű és horderejű könyvet. A 816 oldalas kötet az 1918-ig fennállt, az I. világháború kitöréséig lendületesen prosperáló, gyarapodó és fejlődő Magyar Királyság 315 411 km2 –es területén a 19. és 20. századok fordulóján, 1893 és 1918 között fordulóján emelt bér-, szék-, udvar- és lakóházakat, középületeket, szállodákat, kaszinókat, iparcsarnokokat, fürdőpavilonokat, vasútállomásokat, kultúrpalotákat stb. Abaúj-Torna vármegyétől betűrendben Zólyomig, az Adriai-tenger partjaitól a Kárpát-kanyarig negyed évszázad alatt megújult, fel- és kivirágzott, díszes, pompázatos külsőt öltött az 1000 esztendős ország. A megújulást, a felfrissülést céljául tűző művészeti mozgalom és stílusirány tért hódított egész Európában, de legerőteljesebbnek, legtermékenyebbnek, legtartósabbnak és időtállóbbnak a kontinensen közepén, az Osztrák-Magyar Monarchiában bizonyult. A „magyar szecesszió” – megjelent könyv is meggyőző adatokkal, példákkal és tényekkel igazolja ezt. kiemelt, egyedülálló, jellegzetes fejezetévé veretesült a 19. és 20. századok művészet- és építészettörténetének. A szellemtörténészek közül többen is azt vallják, hogy Európa addig tart, ameddig a gótika eljutott, mások a barokk építészet elterjedéséhez kötik a földrész keleti határát, ugyanakkor nagyon sokan azt valliák, hogy a szecesszió térnyerése, jelenléte képezte az európaiság mezsgyéjét, határkövét.
A széles ölelésű, nagyszabású átfogó kötet mintegy 600 napjainkban is álló, eredeti vagy átalakított formájában fennmaradt épület egységes szempontrendszer szerinti ismertetésére vállalkozott a legkorszerűbb nemzetközi kutatási módszerek alkalmazásával, 61 szerző együttműködésében, magyarországi és határon túli, valamint szlovák, ukrán, szerb és horvát szakemberek bevonásával készült kutatásokra támaszkodva. A 61 szerző egyike a temesvári hely- és művészettörténész, Szekernyés János, aki Béga-parti város a szerkesztők által kiválasztott, kijelölt – szecessziós épületét ismerteti, mutatja be vázlatosan: a turbinát, a gyárvárosi zsinagógát, a felsőbb leányiskolát, a Lloyd-palotát, a Hungária-fürdőt, a Margit-villát, a Temes-Bégavölgyi Vízszabályozási Társaság székházát, a kegyesrendi főgimnáziumot és rendházat. A Temesrékáson született Mihajlovich Győző tervezte Liget-úti hidat Baldavári Eszter prezentálta akárcsak a Temes vármegyéhez tartozott Lippa szecessziós épületeit is. Legalább még három-négy tucat jelentős, városkép-meghatározó szecessziós épülettel büszkélkedhet a Bánság fővárosa, amelyek megérdemelték volna, hogy bekerüljenek a válogatásba, az összeállításba. Fájlalható a Magyar Leszámítóló Bank, a Magyar Általános Hitelbank, a Brück-, Dauerbach-, az Emmer-, a Neuhausz-, a Galgon-, a Nägele-, a Vértes-, a Gemeihardt-, a Szilárd-bérpaloták, a Darvas-, Blasian-, Rieger-, Pokomandy-villák, a gyárvárosi és józsefvárosi iskolák mellőzése, hiánya. Reméljük a beköszöntő, első kötetet újabbak fogják követni. Temesvár vitathatatlanul azon városok sorába tartozik,„amelyek önmagukban megérdemelnének egy kötetet”.
Az adatok tömegét summázó és felvonultató szakmunka számos újonnan feltárt levél-, könyv- és tervtári anyagot is első alkalommal közöl. Egyidejűleg szól a szakmabeliek, a beavatottak táborához és a nagyközönséghez, közkinccsé téve a magyar szecessziós építészeti örökség közismert, antológikus, valamint eddig kevésbé számontartott, elfeledett műtárgyait, remek darabjait. (-)
