Ismert a kifejezés, ha máshonnan nem, akkor eszünkbe juthat Kosztolányi Dezső nagyon találó megjegyzése a műfordításról: a műfordító úgy próbálja meg átültetni az eredeti szöveg ritmusát és szépségét egy másik nyelvre, hogy szigorú nyelvi és formai szabályok gúzsba kötik. Ez a „zsák” amelyben táncolnia kell, pontosan és szépen.

Ki lehet jelenteni: államfőnk ezekben a napokban „zsákban táncolni” kényszerül. Megoldást várnak tőle olyan körülmények között, amikor „hozott anyagból” dolgozik. Sem a helyzet, sem a megoldás keretei nem függenek tőle – az eredményt mégis tőle várnánk.

A román alkotmány szerint a köztársasági elnök egyensúlyteremtő és függetlenséget szavatoló közjogi méltóság. Nem része a végrehajtó hatalomnak (a kormánynak), hanem az alapszöveg értelmében közvetítő az állami szervek és a társadalom között. Ez elvben szép értelmezés, de semmilyen eredeti megoldásnak nem nyit teret: a román államfő tárgyalhat a krízisben érdekelt felekkel. Pontosabban tárgyalnia kell, elő kell segítenie, ösztönöznie kell a megoldási folyamatot. Megpróbál egyeztetni.

Ez engem arra a helyzetre emlékeztet, amikor egy virgonc gyereknek azt mondják, menjen végig a jégpályán – gumicipőben. Hogyan álljon meg a lábán, ha sem megfelelő lábbelije, sem kapaszkodója nincs?! Nem akarom azt a kérdést sugallani, hogy korlátokra volna szükség, ugyanis korlátból (és korlátoltságból) az elfogadhatónál sokkal több van a román politikai jégpályán.

Nicușor Danra szavaztam én is a tavalyi vészterhes második államfőválasztási fordulóban – mint tette a szavazóinak szinte a fele. Jobb híján. Nem őérte, hanem valaki ellenében. De ezzel a véleményünk róla nem változott: nem államfői alkat. Nincsenek erős, egyértelmű állásfoglalásai. Nem akar senkit megsérteni. Jólnevelt, odafigyel a másikra. A közéletben alapvető a világos beszéd. A politika olyan világ, ahol a kezdettől fogva számolni kell objektív és szubjektív tényezőkkel – mindkettő alapvető. A politika ellentmondások és feszültségek világa, ilyen körben kell konszenzust keresni. Meglátni ennek lehetőségét és ezt elősegíteni.

Államfőnk kutató volt, mondják: sikeres, mielőtt a főváros főpolgármestereként (főleg) adminisztrációs feladatok szakadtak volna a nyakába. Ezekkel képes volt megbirkózni, mert az adminisztráció tervezhető. A pártérdeket egészen más logika irányítja. A pártérdek illékony is lehet abban az értelemben, hogy vannak olyan belső (pártfelszín alatti) erővonalak, amelyeket tudatosan lepleznek. A párt sokszor mond egyet és cselekszik mást – mert a külső logika más, mint az ő belső logikája. De, és itt van egy DE! Lehet valaki a világ legjobb politikusa, ebből a helyzetből jó megoldást kihozni a lehetetlennel határos.

Ez van most: a PSD, a szociáldemokrata párt belső logikája szerint kirobbantotta a kormányválságot, de az események ezt nem igazolták. Mit tehet az államfő? Bírja válaszra a pártot, hogy javasoljon megoldást. A PSD csak korlátot említ: nem társul az AUR-ral és kizárja Bolojan kormányzati jelenlétét. A többi blabla. Mese és porhintés. Ezt jelezheti az államfő – de ebből megoldás nem születik.

És a többi párt? A PNL nem lép be olyan kormányba, amelyben ott van a PSD. Indoka: aki elindította a kormánybuktatás folyamatát, találja meg a kormányzati építkezés módját is.

Az USR beállt a PNL mögé. Az RMDSZ keresi a helyét, de az AUR-ral semmiképpen.

Közben az EU-s óra ketyeg, EU-s források vesztődnek el.

A helyzet a szakértői kormány irányába mozdult el – ha senki a másikkal nem, akkor egy külső szakértőt támogatnának a pártok?

Ez azért új kérdés, mert olyan lépés, amit a (potenciális: talán előrehozott) voksoláson a polgár beáraz. A PSD máris láthatja kormánybuktató lépésének első eredményét: április végén 23%-os támogatottságot mért neki a CURS, miközben a liberálisoknak 18 %-ot. A legújabb, buktatás utáni felmérésben (INSCOP) azt látjuk, hogy a szavazási opciók terén a liberálisok előléptek másodikoknak az AUR mögött (21,9%-os eredménnyel), a PSD csaknem 10%-ot esett. Ami talán figyelmeztető, az RMDSZ is vesztett 1,6%-pontot.

Mi történik? Az a párt, amely az elégedetlen polgárokra épít, annak nem kell félnie. Aki világos célokat fogalmaz meg (PNL), az is nyerő (lehet). Aki bolondot csinál a parlamentből vagy bizonytalankodik – az rosszul jár.

Elbukdácsolunk-e az előrehozott választásokig vagy kialakul egy valamilyen (szakértői) kormány? Kinevezhető, de mondjuk ki: befelé nem old meg semmit, mert bizonytalan, helyzetfüggő lesz a parlamenti támogatottsága. Az EU felé? Na ez a nagy kérdés.

Ami biztos: a polgár figyel. Jó ezt megtapasztalni.

Bodó Barna