Valamikor, újabb szabadságunk hajnalán, 1990 januárjában Románia iskolás társadalma el-dobta az egyenruhát. Tiltakozni akart azon iskola ellen, amely a fiatalokat mindenféle módon kihasználta: mezőgazdasági munkát végeztetett vele, kivitte úgynevezett köztisztasági akciókra (a szemétgyűjtést hazafias akciónak nevezték), „tömegnek” használta rendezvényeken, a párt-vezért kiszolgálók kénye-kedve szerint. Tehát az iskolás jogosan dobta el magától azt, ami őt erre (vagyis iskolán kívüli kötelezettségekkel járó, az egyént megtaposó) korra emlékeztette.

És most mit látunk: magasságos parlamentünk még magasságosabb pártja, a szociáldemok-ratát javasolják, tessék visszavezetni az iskolai egyenruhát. Ezt javaslatban előterjesztették, megvitatták szakbizottságban, szavaztak is már róla az egyik bizottságban. Egy PSD-s szená-tornő – nem érdemli meg, hogy a nevét ideírjam – kezdeményezőként azzal indokolja javasla-tát, hogy csökkenteni kell a bulliyngot az iskolában. Jó szó ugye, mond valamit, s aztán érted is, meg nem is. Akkor fordítsuk le: csökkentené a családok anyagi helyzetéhez kapcsolódó diszkriminációt. Hmm…

Sok kérdésem van, gondolom, Önnek is van, kedves olvasóm. Mert a családok gazdasági helyzetével kapcsolatos diszkrimináció ez esetben csúfolódást jelentene/hetne az egyes gyere-kek öltözéke miatt. Ha jön az egyenruha, akkor – úgymond – eltűnik a családok anyagi helyze-tének különbségét leginkább jelző öltözet. Ha van anyagi különbségek miatti sértegetés, gúnyolódás, az valóban belefér a bulliyng kifejezésbe (ezt használja a szenátornő) – de beszéljen mindenki az anyanyelvén. Nyelvi bulliyngnak is tekinthetem, ha valakinek úgy mondom el véleményemet, hogy valószínűleg nem érti az üzenet valódi tartalmát.

Tehát egyforma ruhát mindenkinek – s meg van oldva, így a neve-ne-legyen szenátornő. És akkor a cipő, azzal mi lesz? És a drága hátizsák? És az ityegők meg fityegők? Az egyenruha eltüntetheti a különbségeket? Dehogy, van még elég lehetősége annak, aki azt akarja, hogy ki-tűnjön társai közül.

Akkor pedig miről van szó? Póttevékenységről. Nekem az a véleményem, hogy aki ilyen javaslattal jön a parlamentben, az unatkozik. Nincs feladata, elfoglaltságot keres. És ezt megbeszéli a pártjában. Meggyőzi társait, elindul a javaslat a parlamenti útvonalon, szakbizottságok, civil szféra konzultációja jó sok embernek ad feladatot.

Kérdem én, ennyire nincs dolga a román parlament felsőházának, hogy egy ilyen összefér-celt javaslatot napirendjére vesz? Látjuk, vannak törvények, amelyek valóban fontosak, például az állami fizetés és a nyugdíj halmozásáról szóló törvénytervezet, amelyet éppen a szenátusnak nem volt érkezése megtárgyalni – fontosabb dolga lévén –, tárgyalás nélkül hallgatólagosan elfogadta, mert ez a szabály. És ez a jogszabályjavaslat éppen most, szeptember elején került át a képviselőházba. Ugye emlékeznek Teodor Țigan aradi (nem merem állítani, hogy) úriember esetére, aki az erdészeti igazgatóságtól nyugdíjaztatta magát – kapott ezért egy kis búcsúpénzt is, olyan 100 ezer eurós tételt –, majd visszament a céghez, és nyugdíjasként vitte tovább az igazgatói ügyeket: kapta a jó nagy fizetést és a vaskos nyugdíjat – egyszerre. Mert ezt nálunk lehetséges (volt?). Az ügy égbe nyúló felháborodást keltett – ennek ellenére a helyzet 2023-tól 2026 májusáig tartott. S a tényállást rendezni kívánó törvénytervezetre szenátusunkban nem jutott idő. Mert mással kellett foglalkozni, parlamentünk legerősebb pártja erről gondoskodik. Vajon Teodor Țigan nem pesedista?

Térjünk vissza az egyenruhához. Ugyanis ma semmi nem tiltja az iskolai egyenruha bevezetését. Ha egy iskola vezetősége, tanárai, a szülők úgy gondolják – be lehet vezetni. Ha nem gondolják úgy, annak alighanem az az oka, hogy az egyenruha nem oldja meg az (esetleges) anyagi helyzet miatti gúnyolódást.

De van egy fontosabb kérdés. Miért gondolja/hiszi azt egy „honanya” (ha van honatya, akkor lehet „anya” is), hogy az a jó, ha mindent törvénnyel szabályozunk? Az kellene a polgárnak, ha minden mozgását jogi szabályokkal körülbástyázzuk? A polgár akkor polgár, ha meglehet a véleménye, ha dönthet nem országos ügyekben. Mitől volna országos ügy az egyenruha?!

A román szenátus hamis zenére táncol.

Van egy jó román mondás: Țara arde și baba se piaptănă. Nincs magyar megfelelője, úgy fordítanám: Ég a ház és a vénasszony fésülködik. Vagyis az élete forog kockán, de fütyül erre. Igen, a román közmondások olykor hihetetlenül találóak. Vajon a neve-ne-legyen szenátornőnk ismeri ezt a mondást?

Bodó Barna