A Nagykereszt utca
A 19. század közepén a Tigris és a Mező (jelenleg: Inocenţiu Micu Klein) utcákat átszelő és a Kertész (most: Iosif Vulcan) utcával szöget záró Nagykereszt (ma: Vasile Cârlova) utca még egyáltalán nem létezett. Beépítetlen pusztaság volt a terület. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követő gazdasági prosperitás, páratlan iramú fejlődés évtizedeiben valamint a 20. század hajnalán jelölték ki az egymást átszelő és az egymással párhuzamos utcák vonalát, amelyeket aztán szerényebb vagy mutatósabb külsejű családi házakkal szegélyeztek, népesítettek be. Mivel hosszúsága meghaladta a vele párhuzamos Kiskereszt (jelenleg: Cezar Boliac) utcáét, kapta a Nagykereszt utca nevet, amelyet az 1920-as évek elejéig folyamatosan meg is őrzött.
Kauschek György volt 1900-ban a Nagykereszt utca 1. szám alatti ház tulajdonosa. A 2-es házszámot viselő épületben Kovács Lajos levélhordó valamint Kovács János cipész lakott, aki szerény műhelyében javítgatta a környékbeli rászorultak lábbelijét. A 3-as számú házban lakott és üzemeltette tejüzletét Benko János, s vele egy fedél alatt élt családjával Mósz János városi rendőr is. Hoffmann József munkásnak az 5-ös számú ingatlan nyújtott hajlékot. Nyugalmazott postahivatalnokként Erb Dániel húzta meg magát a Nagykereszt utca 6-os számú házában. Két napszámos – Hubert Mátyás és Teicht Lajos – bérelt szállást a 7-es számot viselő épületben. Pitsch Johanna szatócs lakott a 8-as számú házban, amelyben üzletét is berendezte. Az épület Kovács Márton fogyasztási hivatalnoknak is hajlékot nyújtott. Molnár Erzsébet tulajdonát képezte a 9-es szám alatti ház, amelyben Koch Péter munkás is lakott. Bayer Ferenc molnársegédnek és Salyó János napszámosnak biztosított alkalmas menedéket a 10-es számot viselő ház. Agner Károly ácslegény otthonául a Nagykereszt utca 11. szám alatti épület szolgált. A 12. számú házban lakó Mayer Jakab irodaszolgaként kereste a kenyerét, míg a 13-as ingatlanban hajlékra talált Tomán Gyula kőművessegédként tevékenykedett. Az erőteljes fejlődésnek, gyarapodásnak és terjeszkedésnek lendült Béga-parti városban sok kőművest foglalkoztattak; szakértelmükre, ügyességükre és fizikai erejükre nagy szükség volt a Temesvár valamennyi negyedében gombamódra megjelenő és szaporodó építőtelepeken. Kőművespallérként kamatoztatta szakmai tapasztalatát, rátermettségét és jártasságát Denk Keresztély is, akinek a Nagykereszt utca 14. szám alatt volt a bejegyzett lakása. Postaszolgaként vonult nyugdíjba Pomikálszky József, aki családjával a Nagykereszt utca 15. szám alatt élte csöndes mindennapjait. Háztulajdonosként Kolatsek János adózott a 16-os számú ház után, amely Stanicsek Pál molnársegédnek, Teicht Ferenc munkásnak és Weinhardt Ágoston szobafestősegédnek is hajlékot nyújtott. Két testvér felezte meg egymás között a 17-es számú telket: a 17/a alatt Fábry Raimund molnársegéd, míg a 17/b alatt Fábry István kőműves-segéd húzta fel családi házát. A Gebel János tulajdonát képező Nagykereszt utca 18. szám alatti házba Küchel Mihály cipészsegéd tért még meg miután letette a dikicset, az árat és a talpaló-kalapácsot. Az Erk család tagjai – Erk János napszámos, Erk Péter ácssegéd és ifj. Erk János cipészsegéd – valamint Morgenstern Pál lakott a Nagykereszt utca 19. szám alatt. A 20-as számmal nyilvántartott épületnek Krstin Lajos volt a háztulajdonosa, s tőle bérelt lakást Schmidt Miklós napszámos. Tulajdonosként élt a 21-es sz. épületben Arszenovits Márta. Háztulajdonosként tartották számon a régi lajstromok a 22-es telket és ingatlant bíró Károly Jánost is, akinek Hirsch Mária napszámos volt a bérlője. Tomán Antal ácsnak és Strupp Szilárd cipészsegédnek biztosított fedelet a Nagykereszt utca 23. szám alatti épület. A kőművessegéd Wilhelm Péter a 25-ös sz. házban lakott. A Nagykereszt utca 26. sz. alatt nyitotta meg és működtette tejüzletét Depka Katalin. Stanicsek József háztulajdonosként birtokolta a 28-as számot viselő ingatlant. Geis Vilmos molnársegéd és Sterba Ágoston szobafestősegéd lakott a 30-as sz. alatt. A 34-es sz. háznak Hehn József, míg a 42-es sz. Gheorghe Moise volt a tulajdonosa. A közöttük sorakozó telkeken, az utca két felén, nem álltak még épületek a 20. század hajnalán.
Másfél évtized leforgása alatt, 1914-ig bizonyos mértékig módosult, átstruktúrálodott a Nagykereszt utca lakóinak összetétele, társadalmi szerkezete, mesterségek és foglalkozási ágak szerinti megoszlása. A korábban a 18-as számú házat birtokló Gebel János, a 2-es házszámú épület tulajdonosává vált. A munkásból napszámossá degradálódott Hoffmann József megszerezte a 5-ös számú ingatlan tulajdonjogát. A 3-as számú ház Simonich Sándor birtokába került. A 6-os számúnak Putz József katonai számtiszt lett a tulajdonosa. A 8-as szám alatti szatócsbolt Adler Károly tulajdonába került, aki családi otthonát is az épületben rendezte be. Gutár Ferenc nevén szerepelt a Nagykereszt utca 10-es számú háza. A 15-ös ház nyújtott hajlékot 100 esztendővel ezelőtt Betnár Antal kőművessegédnek. A 17/a és 17/b alatti ingatlanokat háztulajdonosként bíró Fábry Raimund segédből malommunkássá lépett elő, míg Fábry István városi kőművessé avanzsált. Károly János a 20-as számú épületnek és teleknek volt a „háztulajdonosa”. Tomán Antal ács immár a magáénak vallhatta a Nagykerszt utca 23. szám alatti házat, amelyben a cipésszé előlépett Strupp Gusztáv továbbra is lakott. A kőművessegéd Janitsek Mihály volt a tulajdonosa a 24-es számú háznak. A „tejes” Depka Kataliné volt a 26-os ház, míg a 28. számú ingatlanért Székely József fizette háztulajdonosként az adót.
A vezetékes vizet az egész utcából az I. világháborút megelőző években mindössze két háztulajdonos vezettette be: a 4/a. alatti épületet birtokló Széber Mátyás valamint az 5. házszámú ingatlan tulajdonosa, Gútár Ferenc. A lakók az utcai közkútról hordták a vizet, fedezték szükségleteiket.
Hosszan nyúlt el a Gyárváros peremén a Nagykereszt utcával többé-kevésbé párhuzamosan a Legelő-sor, amelynek külső oldalán hosszú időn át ténylegesen a városi legelő terült el. Az 19. és 20. századok fordulóján még eléggé hézagosan volt beépítve házakkal a városszéli utca. Rozanka Mihály gépész lakta a 2-es számot viselő házat. Népes társaság – Gallacz János éjjeliőr és fia, Gallacz János szobafestősegéd, Hozák Mihály kocsis meg Kuncze Ede szobafestősegéd – vert tanyát a Legelő-sor 4-es számú épületében. A 6-os számú házat Stojka Katalin birtokolta. A 10. szám alatt Pfeilschmidt Katalin háztulajdonossal azonos fedél alatt bérlőként Danczinger Lajos asztalossegéd lakott. A háztulajdonos Schuch György a Legelő-sor 12. szám alatt a foglalkozásnélküli Kostyál Józsefának is hajlékot nyújtott. Friedrich György kőművessegéd a 15-ös házat vallhatta otthonának 1900-ban. A 16-os teleknek és épületnek Spindler Sári volt a tulajdonosa. Háztulajdonosként lakott a Legelő-sor 18. szám alatt Toldy Krener Mária, akinek Demeter András nyugalmazott vasúti őr volt a bérlője. A kőművessegéd Friedrich Márton és fia, ifj. Friedrich Márton betűszedősegéd valamint Richter Vencel napszámos lakta a 22-es számú épületet. A 26-os ház Erhling Fülöp, a 28-as meg Petre Stoica tulajdonát képezte. Bérlőként az utóbbinál lakott Faletits Anna napszámos is. Stojkovics Lukács nyugalmazott állami hivatalnok, Friedrich Péter kőművessegéd és Káspár Károly napszámos lelt otthonra a Legelő- sor 30. szám alatt. Altenberger Erzsébet háztulajdonosként lakott a 32. szám alatt, míg a 34-es ingatlan Fazekas Mihály munkás és Wilhelm Jakab kőművessegéd feje fölé tartott fedelet. Toma Stoca a Legelő-sor 36. szám alatt lakott és tartotta fenn tejüzletét. Házszám nélkül a Legelő-sor ingatlantulajdonosaiként tartották számon régi jegyzékek Koller Károlyt és Weinhardt Mihályt. Tódor Ruzsef bolgár kertész is a Legelő soron lakott és rendezte be kertészetét.
Koller Károlyt 1914-ben immár a Legelő sor 2-es számú házának tulajdonosaként tüntették fel a hivatalos akták. A 8. szám alatt háztulajdonosként Grünberger Ilona lakott.
A 10-es házszámú ingatlan tulajdonosnőjének, Pleilschmidt Katalinnak társa is akadt, Pleilschmidt Béla személyében, aki vegyesáru kereskedést tartott fenn és működtetett. A 12-es számú háznak továbbra is Schuch György volt a tulajdonosa. A 20-as számú telken Patkó Sándor Rezső képesített kőművesmester emelt tulajdonosként családi házat. Kőművesmester volt egyébként Sterba János is, aki háztulajdonosként a 22-es számú ingatlant bírta. A kőműves mesterséget űzte a 24-es ház tulajdonosa, Richter Sebestyén valamint a 30-as számú épület birtokosa Friedrich Péter is. A postadíjnok Melcher Pál tulajdonát képezte a 26. szám alatti ház. Míg a megözvegyült Altenburger Erzsébet tulajdonában maradt a 32-es számú épület, s háztulajdonosként vették jegyzékben özvegy Weinhardt Erzsébetet is.