A Nemzedékek Találkozója a zárdatemplomban tartott ünnepséget követően osztályfőnöki órákkal folytatódott. Este pedig olyan kulturális program zárta le az eseményeket, amely minden tekintetben megkoronázta ezt az ünnepnapot.

A Bartók Béla Elméleti Líceum Diákszínpadja az évek során kialakult hagyományt követve az aktuális darabot egy utolsó alkalommal mutatja be az iskola dísztermének színpadán. Ez idén az Izék – játék a Tízparancsolattal című darab volt, amely két hete a Bessenyei István Országos Diákszínjátszó Fesztiválon csapatban első díjat nyert.

Egyéni kategóriában König Glória a legjobb női, Győrfi Áron pedig a legjobb férfi mellékszereplő díját nyerte el.

A Molnos András Csaba színművész által irányított diákszínjátszó kör játéka ma este is lenyűgöző volt. A mű nagyjából tíz rövid, egymást követő jelenetből állt és egyetlen felvonásban, mintegy másfél óra alatt nézhette végig a közönség. Minden szín valamelyik parancsolatot dolgozta fel. A szereplők minden esetben vagy diákokat alakítottak, vagy valamely iskolai munkakör képviselőit testesítették meg. A tematika pedig végig korunk iskolai mindennapjainak problémáira reflektált. Egyszer vagy kétszer családi környezetben is játszódott egy jelenet.

Külön dicséret illeti a minimalista díszletelemek kreatív felhasználását. Mindössze tíz, egyik oldalán tükrös, másik oldalán matt, embermagasságú lap, fényszórók, iskolai székek és padok, valamint egy mikrofonállvány felhasználásával sokféle színpadképet voltak képesek kialakítani, a színváltások pedig végig gyorsak és zökkenőmentesek maradtak.

A darab nagy erénye volt, hogy a jelenetekben bemutatott történetek nem csupán egyetlen előre definiált választ kínáltak a nézőknek a morális dilemmákra. Ehelyett minden jelenet végén egy pillanatra leállt a játékidő és egy mindentudónak látszó elbeszélő rövid kommentárjával és kérdéssel zárult. A színészi játékon jól látszott, hogy az eljátszott jeleneteket a diákok mélyen átélték. Ebben vélhetően az segítette őket, hogy minden történet akár az ő életükben is előfordulhatott volna.

Bár recenzensként általában ingoványos talajra téved az, aki a „mű üzenetét” akarja megfogalmazni, kezem ezúttal nem remeg: az utolsó jelenet narrátora arra bíztatja a szereplőket (és a nézőket), hogy mindenki merje meghozni saját döntéseit, mert csak így tud azzá válni, akivé teremtve lett. A törvény nem ítélet, csak tükör.

Keresztyén emberként külön örömmel töltött el, hogy a darab felvállalta az élet alapvető problémáinak bibliai alapú feldolgozását, és mindezt olyan módon tette, hogy a nézők egy leegyszerűsített moralizáló ítélet megtekintése helyett úgy mehettek haza, hogy érdemes volt továbbgondolni a látottakat.

Miután a függöny összezárult és a színészek előléptek, szűnni nem akaró tapsvihar lett úrrá a nézőtéren. Ez csak fokozódott, amikor a színkör vezetője is előlépett. A tetőpont pedig az volt, hogy a ProTeszt egyesület elnöke, Somogyi Attila bejelentette a Pro Juventute-díj megalapítását, amelyet a legelkötelezettebb diákszínésznek ítélnek oda. A színészek három társukat jelölhették, majd a legtöbb szavazatot kapott jelöltek közül a Csiky Gergely Színház előző és mostani igazgatója, valamint az iskola igazgatója alkotta zsűri hozta meg a döntést. Az első alkalommal Farkas-Erdély Tímea vehette át ezt az elismerést.

Téglásy Sándor

Fotó: Nagy-György Csaba