A Temesvárról és a környező településekről érkezetekkel együtt több száz újszentesi élvezte a magyar gasztronómia ízeit és a Szabó Ferenc, Manga Zoltán, Todor Béla, Szarvas Lajos és Nagy Attila által alkotott zenekarnak köszönhetően a jó hangulatot az immár ötödik alkalommal megrendezett „Barátok szombatja” gasztronómiai és kulturális rendezvényen, amelynek ezúttal is a Sportcsarnok parkolója adott otthont. A rendezvény megnyitójában a zenekar nótaszóval látogatta végig a csapatokat kinek-kinek kedvenc nótáját játszva, ezzel megteremtve a népünnepély kitűnő hangulatát. A szervezők örömmel fogadták a helybeliek mellett a megye más településeiről érkező vendégeket, valamint a délvidéki és magyarországi testvértelepülésekről érkezett résztvevőket is.

A bográcsfőző verseny kihívását 27 csapat vállalta, és a felszálló illatok valóban étvágygerjesztőek voltak. Mindenki találhatott kedvére valót: a hagyományos sertés- és marhagulyástól kezdve a különleges ló- és kecskehúsból készült pörkölteken át egészen a Meda Dávid és társai által, különleges főzőalkalmatosságot használva, ötféle gombából készült, ízletes húsmentes finomságig.

A zsűrinek nem volt könnyű dolga a legjobb étel kiválasztásában, végül a következő eredmény született: a fődíjat az Óteleki Keresztény Gazdák csapata hódította el, a második helyen a délvidéki Torontáltorda, a harmadikon pedig a magyarországi Nagymágocs csapata végzett. A rendezvényt az Újszentesi Magyarok Egyesülete szervezte Újszentes Polgármesteri Hivatala és Helyi Tanács támogatásával. Az esemény a 2026-os Kulturális Program keretében részesült önkormányzati finanszírozásban.

rbt

Jókora bográcsban főzött sertéspörköltet Vass Öcsi, a munkatársai bevonásával összehozott Garaj-csapat képviselője. Elmondása szerint ha sikerül – galuskával fogják kínálni a finomságot a tucatnyi tagból álló csapatnak és a hozzájuk csatlakozó érdeklődőknek. A “garázsosok” mellett közvetlenül a Temeskovácsiról érkezett Svábok csapata ügyeskedik, akik hagyományos résztvevői az újszentesi rendezvényeknek, hiszen “időtlen idők óta együtt élnek” újszentesi barátaikkal, természetes, hogy egymás rendezvényeit látogatják- mondja alkalmi szakácsuk, és közben szaggatja a maga készítette galuskát a bográcsba. Megsúgják, hogy a galuska mellé, biztonsági okból (kemény)puliszkát is készítenek. Ami biztos, biztos alapon…

Az újszentesi rendezvényen hagyományosan résztvevő Ótelek Magyarul magyaroknak csapat képviselője Kozma István elmondja, hogy idén a meleg időre való tekintettel, könnyebb ételféleséget – sertéshússal “megbolondított” lecsót készítettek, amit mindenki örömmel fogyasztott el. Melléje helyi fokhagymás házikenyeret kínáltak. Az ótelekiek asztaláról ezúttal sem hiányoztak a sóstúrós kifli és a finom édes sütemények is. Kozma István és neje, Kozma Dániel és a felesége, Nagy Mária és a férje, Gallo Szabolcs, Margan Ciprian és Mondovics Vera alkották a csapatot. A Végvári Vidám Csapat bográcsában hamisítatlan finomság készült: oldalassal dúsított körömpaprikás – mondta Gurmai Mihály, a csapat alkalmi szakácsa. Krumplit éppen csak mutatóban aprózott a főztjébe, viszont az ízesítésre különös figyelmet fordított a végvári főzőember, aki Kele Sándorral és Juliannával, Haág Imrével és Évával vettek részt az újszentesi népünnepélyen. A második végvári csapat, az RMDSZ és a helyi Gazdakör csapata megfogyatkozva érkezett Újszentesre – mondja dr. Kiss Zsolt állatorvos, aki Palicsák Zoltánnal és Fehér Norberttel vesz részt a főzőversenyen és hagyományos végvári sertéspörköltet készítettek. Akinek van mit és képes mozogni aratni igyekszik – mondják a végváriak – ugyanis két napi esőt követően kiderült az ég és végre elkezdhették a végvári gazdák a búza aratását. Milyen hozamra számítanak? – kérdezem. A válasz biztató: búzából, árpából közepesnél jobb, a repce pedig átlagon felül termett. Ami nagy szó a végvári, aránylag nehezen megművelhető földeken. Kiss Zsolt elmondja, hogy a végvári határban biztató a napraforgó és a kukorica helyezte is eddig, ha a nyár folyamán még kap egy-két esőt, akkor akár figyelemre méltó termést is betakaríthatnak a végvári gazdák. Az Óteleki Katolikus Gazdakör csapata báránypörköltet készített. Mezei Árpád elmondta, hogy Lőrincz Jenővel, Ildikóval és Attilával Virág Edivel együtt közösen készítették el a finomságot, amelyet első díjjal jutalmazott a zsűri. Mezei Jutka ezúttal is a süteményekről gondoskodott, amit külön is díjazott mindenki, aki megkóstolta. Pörköltízű mézet is kínálnak?

– kérdeztem meg Doda Péter ótleleki méhésztől, aki rendszeres résztvevője a térségben szervezett közösségi rendezvényeknek. Újszentesre is sokadik alkalommal jött el, és a méhésztársadalmat képviselve készítettek bográcsban főzött finomságot, azaz sertészsírra alapozott, galuskával kínált, köménnyel “megbolondított”, közepesen pikáns marhapörköltet – mondta el Erdős Péter.

Kutasi József és Ibolya, Hajas Gábor és Erzsébet, Lelik István, Nagy Attila és Margit azaz a pécskai hagyományörző egyesület képviselői, először vett részt az újszentesi rendezvényen és elmondásuk szerint “párját ritkító”

-nak tartják, ők a legegyszerűbb, hagyományos csirkepaprikást készítettek. Amit tejfölös uborkával kínáltak. Az újszentesi Erdős Zoltán és csapata

– Bereczki Lajos, Berke Zoltán Torontóba elszármazott újszentesi csapattársuk – kissé megkésett ugyan, de marhapörköltjük ígéretes, bíznak abban, hogy sikerül utolérni a “mezőnyt”. Ha nem, akkor nem. Legfeljebb később fogyasztják el, a lényeg, hogy olyan legyen, amilyennek elképzelték – mondják. Meda Gizella, az Újszentesi Magyarok Egyesülete elnöke két kérés intézése között elmondta, hogy idén a csapatok és az érdeklődők vonatkozásában is rekordrészvételre számítanak, ami célirányos és mindenre kiterjedő szervezést követel, ami az egyesület jól együttműködő önkéntes szervezői csapatával sikerül megoldani. A helybéli és a környékbeli csapatok mellett Szarvasról, Torontáltordáról, Szentesről és a délvidéki Kavillóról (Rákóczitelep) is érkeztek résztvevők – sorolja az elnökasszony. A kavillói csapat tagjai – Peller Zoltán, Borsos József és Bakos Szilárd – tájainkon meglehetősen szokatlan gasztronómiai érdekességet, lóhúsból készült pörköltet kínáltak. Elmondták, hogy főzéskor jobban oda kell figyelni a fűszerezésre, ugyanis a lóhús eleve édesebb a megszokottnál, ezért fontos az ízesítés. Gécs László zsürielnök is megerősíti, hogy rendkívüli finomságot készített a kavillói csapat, ugyanakkor azt is elmondta, hogy muflonból, kenguruból vagy nyúlféléből készült ételféleségeket akár többször is, de évek óta nem volt alkalma lóhúsból készült étket zsürizni.

Szeretem a lovakat, de nem annyira. Megnyugtatom magam azzal, hogy tágabb értelemben vett térségünkben szinte eltűntek a lovak, Újszentesen például egyetlen pacit sem tartanak

  • ezért nem valószínű, hogy egyhamar alkalmam lesz lópörköltet kóstolni…

“Amit az újszentesiek ma megszerveztek, hasonlít az általunk Szarvason szervezett nagyszabású Aratónapi rendezvényre. Ezek a baráti rendezvények szolgálják egymás megismerését, elfogadását és értékeink megismertetését egyaránt nem csak a magyar közösségek tagjai között, hanem a többségi románsághoz tartozó barátok között is. Úgy gondolom, hogy ez az újszentesi népünnepély a környék magyarságának nagyon fontos rendezvénye, amelynek bizonyos, hogy van jövője.” – mondta Závoda Ferenc a Szarvasi Gazdák Nemzetiségi Hagyományörző Egyesületének elnöke. A szarvasi gazdálkodó még elmondja, hogy a szélsőségesen száraz, csapadékszegény időjárás miatt elég siralmas a helyzet térségükben. Az árpa elfogadható mennyiségben termett, búzatermésünkkel viszont nemigen dicsekedhetünk, a bekerülési költség talán felét fedezi a termés…A kukorica is lassan elszárad környékünkön, emiatt szomorúak vagyunk mindannyian, akik mezőgazdasági termeléssel foglalkozunk odahaza. Talán a napraforgó még pótol valamit, ha kapna hamarosan némi csapadékot.” – mondta az egyesület elnök.

  • Elnök úr, hányadik alkalommal látogatott el Újszentesre? –kérdezem meg Dobai Jánostól, a délvidéki torontáltordai helyi közösség elnökétől.
  • Sok-sok éve évente több alkalommal is találkozunk itt vagy nálunk újszentesi barátainkkal, már nem tartjuk számon hányszor találkoztunk különböző rendezvényeken eddig – mondta Dobai János. Testvértelepülési kapcsolatunk több mint két évtizede jött létre egy közös uniós program lebonyolítása során és attól függetlenül, hogy Torontáltorda egy kis település, és Újszentes az eltel huszon-egynéhány esztendő alatt igazi várossá fejlődött, kapcsolatunk és egymáshoz való ragaszkodásunk változatlan. Bennünket a magyarságunk köt össze, mindkét közösségben magyarságunk, kultúránk, hagyományaink megtartására törekedünk, ez a közös törekvésünk tart össze bennünket. Örvendünk minden közös rendezvénynek, máris meghívok mindenkit a torontáltordai Kukoricafesztiválra, amelyet szeptember harmadik hétvégéjén tartunk. – tolmácsolta a meghívást a torontáltordai helyi közöség elnöke.

Az Újszentesen megtartott Barátok Szombatja ismét bizonyította, hogy a gasztronómia nem csupán az ízekről szól, hanem a közösségépítésről, a hagyományok ápolásáról és a nemzedékeket, valamint a határokon átívelő barátságokat összekötő értékekről is.

A bográcsok ugyan kiürültek, de a jókedv és a közösségi élmény még sokáig megmarad a résztvevők emlékezetében.

Makkai Zoltán