Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek, vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek, és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)
VUCHETICH ISTVÁN
Vuchetich István (Csene, 1836. okt. 29. – Gyertyámos 1894. jan. 15.), római katolikus pap, érsek, tanár, politikus. Atyja Vuchetich Mátyás, anyja Vuchetich Matild, kiket korai gyermekkorában elvesztett. Tanulmányait Temesváron, Aradon, Nagybecskereken végezte és az egyházi pályára lépett. A csanádi püspök a bécsi Pázmáneumba küldte. Itt kitűnt iskolatársai között és folyton „első eminens” volt. A teológiai tanfolyamot kitűnő sikerrel fejezte be, ezt követően hittudományi doktori diplomát szerzett és visszatért a csanádi egyházmegyébe. Papi pályáját karánsebesi káplánként kezdte. A kiváló képzettségű, előkelő modorú fiatal pap nem sokáig maradt káplán, rövidesen kinevezték a temesvári líceumhoz a menynyiségtan és fizika tanárnak és szentszéki ülnöknek.
Vuchetich István Temesváron is, az egyházmegyében is rövid idő alatt népszerűvé vált, fiatal paptól ez ritka teljesítmény. Elismerése jeléül 1868-ban a csanádi egyházmegye nagy többséggel őt választotta meg az országos katolikus kongresszusra képviselőnek. Innen indult politikai pályája, majd folytatódott a magyar képviselőházban, ahová 1869. márc. 22-én a zsombolyai választók bizalmából került. Képviselői pályáján sikerült megszereznie Andrássy Gyula gróf akkori miniszterelnök és Eötvös József báró vallás- és közoktatásügyi miniszter barátságát, akiknek szerepe volt abban, hogy 1870-ben Mihajlovics József új zágrábi érseket (és majdani bíborost) elkísérte székhelyé-re és oldalkanonokja „canonicus a latere” lett. Bekapcsolódott a horvátországi politikai életbe is, a magyar állameszme képviseletében. Ekkor indult meg a harc az akkori horvát nemzeti párt és a történeti alapokon álló uniópárt tagjai között, a nagy áldozatkészséggel lét- rehozott horvát-magyar kiegyezési tör-vény revízióját illetően. Vuchetich Ist-ván meggyőződéssel lépett sorompóba a magyar állameszme szolgálatában, kitűnő szónoki képességével hozzájárult a magyar-horvát kiegyezés kérdésének letisztulásához.
A Reform című magyar lap zágrábi levelezőjeként, a politikai téren továbbra is jó szolgálatot tett ebben az irányban. A zágrábi főszékeskáptalanban is egyre fontosabb egyházi szerepeket kapott, akkor a kánonjog legjobb ismerőjének tekintették Horvátországban, tudásával, ítélőképességével tekintélyt vívott ki magának. Egy- házi kötelmeinek szigorú teljesítését folyton összhangba tudta hozni sza-badelvű elveivel. Emberként a keresztényi emberszeretet, türelmesség, békülékenység jellemezték. Vuchetich igazi tudós pap volt, aki majd minden európai nyelvet beszélt, filozófiával is foglalkozott – nem csoda, ha 10 ezer kötetes könyvtára volt.
A politikában továbbra is kitartott magyar unió-párti elvei mellett, mindvégig fontos volt számára, hogy a Magyarország és a Horvátország közötti békés legyen a viszony. Bizonyos lelkesültséggel és komoly elhatározással fejezte ki politikai meggyőződését, és Mazsuranics bán alatt Vuchetich volt az egyetlen ellenzéki és „magyarpárti” képviselő a horvát tartománygyűlésen. Mint az ogulini kerület képviselője, minden fontos kérdésben felszólalt, tapasztalni lehetett kiváló szónoki képességét, és államjogi ismereteit.
Vuchetich nemcsak a politikában, hanem szociális téren is jelentős érdemeket szerzett és mint a tanuló ifjúság jótevője volt ismert az országban. Sokszáz középiskolai ifjú nyert élelmezést Vuchetich István kanonok házánál, ahol terített asztalok vártak a szegény tanulókat nap mint nap. Külön odafigyelt az árva fiúkra, felkarolta őket, több fiatalt saját költségén neveltetett föl, taníttatott, míg biztos kenyérkeresethez nem jutottak, Tekintélyes jövedelmének legnagyobb részét a szegény tanuló ifjak segélyezésére fordította. Ha pedig saját anyagi forrásai a szegény diákok segélyezése érdekében kimerültek, főpap társaihoz, Schlauch, Szabó, Bonnáz püspökökhöz fordult segít-ségért – és mindig kapott is.
Gyertyámoson halt meg 1894. január 15-én. Tisztségei: zágrábi kanonok, csázmai prépost, főesperes, muraközi egyházmegyei tanfelügyelő, Csanádegyházmegyei szentszéki ülnök, Zágráb-főegyházmegyei szentszéki előadó, magyar és horvát országgyűlési képviselő, végül zágrábi érsek.
Munkája: Hogy állunk? (A magyarhorvát kiegyezés-ről írt röpirat.)
Irodalom: Budapesti Közlöny 1869. 69. sz. // Vasárnapi Újság, 1891. november 15.) // Pesti Napló 1894. 16.
