Ebben a sorozatban olyan jeles alkotókra emlékezünk, akik térségünkben születtek vagy alkotó éveik során itt (is) tevékenykedtek és ezzel Temesvár, a temesi Bánság hírét emelték régiónkban éppen úgy, mint szakmai körökben. A bemutatott alkotókhoz évforduló kötődik. (BB)

TASS ANTAL

Tass Antal (Temesrékás, 1876. ápr. 14. – Budapest, 1937. jan. 17.) – csillagász, fizikus, intézetigazgató. Csillagászati és matematikai tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte matematika-fizika szakos tanárjelöltként. 1899-ben, tanulmányai befejeztével az ógyallai (ma Hurbanovo, város, Szlovákia Komáromi járás) obszervatórium asszisztense, 1904ben obszervátora. Az észlelő és feldolgozó munka mellett (napfolt- és meteor-észlelések), főként 1903-tól az intézet adminisztrációja is mindinkább reá hárult. 1910-ben az igazgató, Konkoly-Thege Miklós megrendelhette végre a drezdai Heyde-cégnél a rég óhajtott nagy reflektort s közvetlenül a háború előtt sikerült az évek óta sürgetett tisztviselői fizetésrendezést is keresztülvinni. Mindezek az intézkedések és építkezések reménnyel bíztattak az ógyallai csillagvizsgáló fejlődését illetően, de 1914-ben kitört a háború. Tass 1913-tól az obszervatórium címzetes aligazgatója, majd 1916tól (az alapító és igazgató Konkoly-Thege Miklós halála után) megbízott vezetője.
Amikor 1918 decemberében Ógyallát a cseh csapatok megszállták, Tass Antal az intézet főbb műszereit és könyvtárát Budapestre szállíttatta és itt biztonságba helyezte. Felsőbb utasításra a személyzet továbbra is Ógyallán maradt, az intézetnek a csehek által történt átvétele után is folytatta működését 1920 közepéig, amikor átköltöztek Budapestre. 1920-tól sokat fáradozott egy új magyar csillagvizsgáló szervezésén. 1921. március 1-jén a kultusz- és pénzügyminisztérium, a székesfőváros, az Akadémia, egyetemek és tudományos egyesületek képviselőinek részvételével tartott értekezlet kimondja egy új csillagvizsgáló intézet létesítésének szükségességét. Döntés születik a refraktor elhelyezésére szolgáló kupola és a passage-ház építésére a székesfőváros által a Svábhegyen adományozott telken. Sikerült tehát létrehoznia a svábhegyi (ma: Szabadsághegy) Csillagvizsgáló Intézetet, amely a következő években, meglepő gyorsasággal kiépült. Egészen az 1934-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig minden energiáját az új csillagvizsgáló fejlesztésének szentelte. Nyersanyaghiány és a pénzelértéktelenedés dacára is sikerül elindítani a főépület, majd 1926-ban a nagy kupola építkezését. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1926-ban biztosította a műszer költségeit, Budapest Székesfőváros pedig 100.000 aranykoronát adományozott a refraktor elhelyezésére szolgáló kupola építésére. A Budapestsvábhegyi Konkoly-alapítványú csillagvizsgáló ma az MTA Csillagászati Kutató Intézete.
Tass Antalnak sikerült a magyar társadalom érdeklődését a csillagászat iránt anynyira felkelteni, hogy 1924 májusában gróf Klebelsberg elnöklete alatt Wodetzky Józseffel megalakíthatja a Stella csillagászati egyesületet, amely szervező tehetségének köszönhetően, félév múlva már 1000-nél több tagot számlál. 1924 végén megjelenik az egyesület almanachja majd 1926-ban a Stella folyóirat, mindkettőt Tass Antal és Wodetzky József szerkesztik.
Működésének első éveiben az intézet már régebben kialakult rutin programjával, a hullócsillagok megfigyelésével és az adatok feldolgozásával foglalkozott. A századforduló után nagy szorgalommal és érdeklődéssel látott hozzá a csillagda akkor kialakított, és a maga korában igen modern programjának, a csillagászati fénymérés különböző feladatainak végrehajtásához.
Számos változó fényű csillag fényességének megfigyelése mellett – ezeket a méréseit a német Astronomische Nachrichtenben közölte – elsősorban az ő munkásságához fűződik az égi egyenlítőtől délre fekvő, 10 fok szélességű égi övezet 7,5 fényrendnél erősebb csillagainak fényességkatalógusa.
Már ekkor is szívesen foglalkozott csillagászattörténeti kérdésekkel. Az említett katalógus bevezetéseként megírta a csillagászati fénymérés történetét; majd a változócsillagok megfigyelésének történetét is. Ugyanakkor rövid, de tartalmas összefoglalásban ismertette a csillagászati fényképezés fejlődését is. Ezek az írásai német nyelven is megjelentek, és ma is forrásértékűek. Az 1920-as, 30-as években több részletes tanulmányt közölt a magyarországi csillagászat történetéről. E téren is fontos munkát végzett.
Az Astronomische Gesellschaft 1930ban Budapesten tartotta 29-ik kongresszusát, hogy méltányolja azt az áldozatkészséget, amelyet Magyarország nemzeti csillagvizsgálójának a legsúlyosabb időkben történt újraépítésével hozott. Tass érdeme, hogy az 1930. évi kongresszuson nem kellett mentegetőzni a külföld előtt. A kongresszus elnöke, Strömgren megnyitó szavai szerint: „A csillagászoknak fenséges látvány, hogy a magyar történetnek csalódásokban és szenvedésekkel annyira telített utolsó időszaka az az időszak, amely egy szép és modern csillagvizsgálót, a Budapest–svábhegyi csillagvizsgálót látta kifejlődni; s bár az intézet még nem tekinthető befejezettnek, az, ami a legmostohább viszonyok között volt elérhető, az bámulatra méltó”.
Tass Antalt érdemeinek elismeréséül az Astronomische Gesellschaft elnökségének tagjává választja, a debreceni egyetemen pedig 1934-ben díszdoktorrá avatják. A nevét örökíti meg a 115058 Tassantal kisbolygó.

Fő munkái:
A déli csillagos ég photometrikus katalógusa.… Bp., 1916.; német nyelven is.
Kurze Geschichte und physikalische Bedeutung der Lichtmessung der Sterne. Das Weltall, Berlin, 1913. 7. és 8.
A fényképezés szerepe a csillagászatban. Az Időjárás, 1915. 4., 5., 6.
A csillagfényesség-mérések pontosságának fejlődése. Stella Almanach, 1928.
A magyar csillagászat története. Stella (folyóirat), 1931/3-4.
Die Sternkunde in Ungarn. Bulletin des Sciences Historiques, Histoire des Sciences, 1933.

Irodalom:
Móra Károly: Tass Antal. Természettudományi Közlöny 1937. április. 176. o.
Kulin György: Tass Antal. Csillagászati Lapok 1938/2. 68. o.