A ‘89-es temesvári forradalom kirobbanásának huszonnegyedik évfordulóján, december 15-én került sor a Temesvári Zarándoklat elnevezésű megemlékező rendezvénysorozatra is, amelyen részt vett, a temesvári népfelkelés több résztvevőjével együtt Tőkés László EP-képviselő, volt temesvári református lelkipásztor.
A temesvári forradalom kirobbanásának helyszínén elhelyezett emléktábláknál az Erdályi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt országos és megyei vezetőségének, a Temesvári Forradalmi Emlékbizottság és az Új Ezredév Református Egyházközség képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit. Az emléktábla megkoszorúzását követően megtartott sajtótájékoztatón Tőkés László hangsúlyozta a megemlékezés megerősítő jellegét, tekintettel a mindenkori hatalom a történelmi igazság elferdítésére, minimalizálására és a temesvári magyar közösség forradalmi szerepének elhallgatására tett kísérleteit. A temesvári forradalom szellemiségére utalva fogalmazta meg Tőkés László üzenetét a mának: „.. a mai posztkommunista berendezkedésben, az „eredeti demokrácia” leple alatt, a pénz és a hatalom, e két hamis érték uralják a társadalmat. Bizonyíték erre a mai romániai kétharmados parlamenti többség, amelyet a posztkommunisták és a hamis liberálisok uralnak. Nekünk nem szabad kétfelé sántikálni.” Tőkés László arra emlékeztetett, hogy 1989 decemberében teljes szolidaritás és harmónia létezett a temesvári református gyülekezet, a román többség és a többi nemzeti kisebbség között. „Azóta ez a harmónia eltűnt, legalábbis politikai szinten – mondta Tőkés László –, a jelenlegi román kormány kifejezetten magyarellenes tevékenységet folytat. A román demokrácia fokmérője és próbaköve a kisebbségi helyzet.” Tőkés László Vaclav Havelt idézte, aki szerint egy második rendszerváltozásra van szükség: a kommunizmus után a posztkommunizmust is meg kell buktatni. „Az EMNT 10. évfordulóján mi egy új rendszerváltozás mellett foglaltunk állást. A rendszerváltozást folytatni szeretnénk, hogy ugyanaz a szolidaritás létezzen a román többség és a többi román állampolgár között.” A Románia Csillaga érdemrend visszavonásának szándéka körül kialakult botrányos helyzettel kapcsolatban Tőkés László kifejtette, kétségtelen, hogy a „Victor Ponta-féle neokommunista, álliberális kormány nemcsak a magyaroktól, hanem Temesvár népétől akarja »ellopni« az 1989-es forradalmat, vagy legalábbis elvitatni és lekicsinyíteni az abban játszott, meghatározó szerepüket”. Erre a törekvésre válaszolva döntött úgy, hogy az 1989-es Temesvári Emlékbizottságba tömörülő, Temesvár forradalmi felkelőinek és hőseinek ajánlja fel jelképes formában a kitüntetést – hangsúlyozta Tőkés László, majd ismertette, hogy jövőre, a népfelkelés 25. évfordulójára való tekintettel Igazság és békesség mottóval emlékévet hirdetnek. Az 1989-es Temesvári Emlékbizottság tagjai – Tőkés László, Balaton Zoltán, Borbély Imre, Borbély Zsolt Attila, Gazda Árpád, Kabai József, Kincses Előd, Mátyus Ernő, Molnár János, Sepsi Béla, Sükösd Antal, Teleki László valamint Tolnay István – nevében Balaton Zoltán nyugalmazott tanár vette át Tőkés Lászlótól a lovagi érdemrendet, aki 1989-ben egyike volt a meghurcolt lelkipásztoruk védelmében kiállt temesvár-belvárosi presbitereknek. A Románia Csillaga érdemrend átvételekor Balaton Zoltán elmondta, hogy a temesvári forradalmi megmozdulások minden tagja nevében, a forradalom napjaiban tapasztalt összefogás és szolidaritás szellmében veszi át megőrzésre a kitüntetést, amelynek adományozásával négy évvel ezlőtt elismerték Tőkés László érdemeit. Tőkés László ugyanaz az ember maradt, aki 1989-ben volt: következetesen küzd az igazságtalanság, a jogfosztottság és a mesterségesen gerjesztett magyarellenesség ellen. Véleménye szerint ez az oka annak, hogy évek óta el akarja hallgattatni a posztkommunista hatalom, és évek óta a diktatúra megdöntéséhez vezető érdemeit is elvitatják tőle, illetve a kitüntetés visszavonása immorális gesztus, amely felülírja a ‘89-es forradalom értékeit. A zarándoklat következő állomása a mártírhalált halt Újvárossy Ernő sírjához vezetett, ahová Tőkés László és az Emlékbizottság tagjai együtt zarándokoltak el. Balaton Zoltán emlékező és méltató beszédét és közös imát követően helyezték el a kegyelet koszorúit a temesvári forradalom első áldozatának sírjára.
A Temesvári Zarándoklat elnevezésű rendezvénysorozat az Új Ezredév Református Egyházközség templomában zárult, ahol Temetetlen múlt címmel fórumra került sor. Gazda István, a gyülekezet lelkipásztora rövid igei köszöntőjében megidézve a forradalmat megelőző állapotokat, emelte ki azoknak a szerepét, akik Tőkés László mellé felsorakozva kísérletet tettek a keskenyebbik úton való haladásra, és áldozatvállalásukkal „kaput nyitottak a szabadságnak”.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnöke beszédében arra figyelmeztetett, hogy bizonyos körök – még a forradalom városában ma is – arra törekednek, hogy a Tőkés László személyéről alkotott képet befeketítsék. A néppárti elnök arra utalt, hogy a forradalom kitörésének évfordulóján az RMDSZ külön szervezett megemlékezést Temesváron. Jövőre, a népfelkelés 25. évfordulóján akcióegységet kell kialakítanunk – tette hozzá az elöljáró.
A fórum keretében levetítették Petényi Katalin és Kabay Barna szerzőpáros Stigma című dokumentumfilmjét. Ezt megelőzően Tőkés László a filmről elmondta: a rendszerváltozás után 17 évvel derült ki, hogy besúgót házasítottak be családjába. A Stelian fedőnevű ügynök napi rendszerességgel jelentett családjáról, első jelentését a saját esküvőjéről írta. Alkalmi beszédét azzal zárta, hogy 24 év után eljött az ideje annak, hogy lezárjuk végre a múltat: „szabaduljunk meg a múlt temetetlen örökségétől, hogy végre új életet kezdhessünk” – fogalmazott az egykori temesvári lelkipásztor.
Főhajtás a forradalom áldozatainak emléke előtt
A temesvári forradalom huszonnegyedik évfordulóján, Temesvár Gyásznapján városszerte a különböző forradalmi egyesületek szervezésében számos rendezvénnyel emlékeztek meg a forradalom legvéresebb napjáról. A Bartók Béla Elméleti Líceumban az iskola tanárainak és diákjainak részvételével avatták fel és koszorúzták meg az iskola falán elhelyezett márványtáblát, amely Reiter Edith, az iskola hajdani tanulójának, a forradalom egyik magyar, ártatlan áldozatának emlékét hivatott ápolni. Az emlékjelet szabadságunk első esztendejében helyezték el a család és az iskola munkaközösségének kezdeményezésére az intézmény akkori bejáratánál levő régi épületen, és az időközben lebontott épületről helyezték át jelenlegi helyére. Az avatóünnepségen dr. Erdei Ildikó igazgató ismertette a forradalom idején harminckilenc esztendős Reiter Edith néhány életrajzi adatát, kiemelve, hogy a munkahelyéről hazafelé tartó gyanútlan, ártatlan áldozat életét egy, a megfélemlítést szolgáló sortűz oltotta ki és a felavatott emléktábla, amelynél a temesvári magyar közösség tagjai évente leróhatják ezentúl kegyeletüket, lényegében minden a szabadságért mártírhalált halt áldozat emlékét is ápolja. Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő a forradalom eseményeit idézte fel a diákság számára, hangsúlyozva a helyi magyar közösség és Tőkés László akkori temesvári református lelkipásztor történelemformáló szerepét. “Büszkén emlékszünk erre az eseményre, egyrészt azért, mert ez Temesvárról indult 1989 decemberében, másrészt azért is büszkék vagyunk, mert az eseménysorozatot egy magyar ember indította el, Tőkés László, aki akkor a református egyházközségnek volt a lelkipásztora. 1989-ben ő felvállalta, hogy a világ tudomására hozza, milyen viszonyok vannak Romániában. Vele kapcsolatban bírósági döntés született arról, hogy 1989. december 15-én kilakoltatják a parókiáról, és a lelkipásztor és családjának a védelmére gyülekeztek a hívek a templom köré, majd hozzájuk csatlakoztak egyre nagyobb számban a város polgárai is. Ez volt az a szikra, amelyik elindította a forradalmat. A forradalom napjaiban végül el kellett hagynia Temesvárt, de az ő tevékenysége következtében akkor már sok ezer ember volt az utcán, követelve, hogy a régi rendszert valami jobb váltsa fel. Ma azért van gyásznap, mert december 17-én vezényelték ki a katonaságot a kaszárnyákból, és nyílt tűzparancsot adtak a hadseregnek, amit gyakoroltak is. Több tucat ember halt meg december 17-én, és 18–19-én is még lehetett puskaropogást hallani Temesváron, ám december 20-án a hadsereg viszszavonult, a forradalmárok pártjára állt, és ezzel Temesvár lett Románia első szabad városa! Ezután kezdődtek az események a többi városban és Bukarestben. Méltán állíthatjuk azt, hogy minden Temesvárról indult, egy magyar ember kezdeményezéséből indult el, és annak ellenére, hogy azóta sokan megpróbálják elvitatni Temesvárnak ezt a szerepét, mi mindig emlékezünk arra, hogy 1989-ben Temesváron kezdődött a forradalom. Azokban a napokban sokan voltak rosszkor rossz helyen. A megfélemlítések során csak egy-egy sorozatot adtak le, tankból vagy kétéltű járművekből lőttek. Egy ilyen golyózápornak az áldozatára emlékezünk most, Reiter Edithre, aki itt halt meg, éppen régi iskolája előtt!” Méltató beszédében ft. Szilvágyi Zsolt józsefvárosi plébános az emberi élet múlandóságát igei példákkal szemléltetve hívta fel a figyelmet arra, hogy a minden korban, minden körülmények között felelősek vagyunk egymásért is. Reiter Edith fiatal életét, miképpen a forradalom többi áldozatának életét, éppen az esztelen felelőtlenség oltotta ki, hangsúlyozta a lelkipásztor. A rendezvény a temesvári forradalom áldozatainak lelki üdvösségéért mondott közös imával zárult.