A Szent Kereszt Fel­ma­gasztalásnak ünnepét, a közösség legnagyobb ün­nepi alkalmát, a tör­té­nelmi viszontagságok, a természeti csapások, vagy időleges tiltások ellenére Óteleken minden időkben az elődökhöz méltó tisz­te­lettel tartották meg – mond­ják egyöntetűen az istenháza előtt a búcsúi szentmisére gyülekezők, akik között Szabó Csaba óteleki polgármester és az önkorményzat kedves ven­dégeiként ugyanakkor sokévi hűségük megnyil­vánulásaként jelen vannak a vajdasági testvér­tele­pü­lés, Temerin küldöttei, akik Gusztony András, a községi képviselőtestület elnökével az élen érkeztek Ótelekre. Az Arad megyei Simonyifalváról Ótelekre telepedett családok köz­ve­títésével kialakuló­fél­ben levő jó kapcsolat ápo­lása érdekében Kiss József tanácsos ünnepelt e­gyütt az ótelekiekkel, il­letve Molnár Zsolt, RMDSZ-es parlamenti kép­viselője is megtisztelte jelenlétével a száz­hu­szon­nyolcadik al­ka­lommal meg­tartott bú­csút. A felú­jítás alatt álló temp­lom­ban az ősi hithez és ha­gyo­má­nyok­hoz hű­séges hívek népes gyü­lekezete előtt hirdette az igét Msgr. Wonerth László kanonok, temes­vár-szabadfalui plébános, aki szentbe­szé­dé­ben az ünnep je­len­tő­sé­gét hang­sú­lyozva, a ke­reszt által közvetített min­denkori ér­tékere hívta fel a szent­mi­sén részt­vevők figyel­mét. “Bár a kereszt hordozása áldozattal jár, de csak a keresztben nyer­hetjük el az üdvösséget. Temp­lo­ma­ink tetejére ke­resztet te­szünk, és ha a ke­reszt irá­nyába megyünk, mindig hazatalálunk, ott­ho­nunkat megtaláljuk.” A fenti gon­­dolatot egé­szít­­ve ki Ft. Heinrich József tb. fő­esperes, óte­leki plébá­nos kö­szönő sza­vait osz­tot­ta meg az egybegyűl­tek­kel: “Öröm­ün­nep szá­munkra a mai nap, amely a temp­lomunk felszente­lé­sének évfor­du­ló­ját ünne­pelhet­jük, u­gyan­akkor két éve meg­­fo­galmazódott ter­­vünk meg­valósulásá­nak a gondolata. A temp­lom­búcsú ünneplését kö­ve­tően ránk vár a feladat, hogy árva vagy félárva gye­rekeket istápoljunk, tá­mogassunk, segítsünk raj­­­tuk, és otthont biz­to­sítsunk számukra. Tel­­jes az ünnepünk azál­tal, hogy a polgármesteri hivatal, a hívek nagy cso­portja jött és segített, ado­mányoztak és támogattak bennünket, felvállalt ke­resz­tényi fela­datunk, az ár­va gyerekek befogadá­sa és megsegí­tése.”
A szentmise nemzeti imánk eléneklésével zá­rult, majd a résztvevők kör­menetben vonultak a tornyos templom 1885-ös felépültéig templomként, majd több mint fél évszá­zadig iskolaként „szol­gá­ló” régi iskolához, a dévai Szent Ferenc Alapítvány óteleki Gyermek­otthoná­nak kényelmes és korsze­rű­en felszerelt helyszínt biz­tosító épület felszente­lé­sére. A szertartást Msgr. Dirschl Johann püspöki helynök végezte, Msgr. Wonerth László és Msgr. Augustinov György kano­no­kok, ft. Heinrich József tb. főesperes, ft. Máthé Lajos újszentesi, ft. Lokodi Attila dettai, ft. Lucacela Davor zsombo­lyai plébánosok és ft. Máthé Zoltán temesvár-mehalai segédlelkész rész­vételével és nagy szá­mú helybéli résztvevő je­lenlétében, akik közül so­kan, közöttük az otthont unokáikkal együtt végig­lá­togató Kasza Erzsébet, Csesztánovics Borsányi Júlia, könnyes szemmel keresték fel hajdani, bol­dog gyermekkoruk isko­láját. “A hamarosan gyer­mek­zsivajtól hangos é­pü­letben a tervek szerint a dévai Szent Ferenc Ala­pít­vány által gondozott húsz-huszonöt gyermek ta­lál otthonra” – ismertette Ft. Heinrich József plébános, kinek irányításával műkö­dik majd a szociális léte­sítmény. A plébános hang­súlyozta, hogy az egyház, a polgármesteri hivatal, az iskola és a tanfelügye­lő­ség, valamint az óteleki kö­zösség összefogásának megvalósulása a gyer­mek­otthon, amely a helyi magyar közösség megerő­södéséhez járulhat hozzá. “Reményeink szerint ok­tó­ber közepére, amikor minden hivatalos irat és az akkreditálás is meg­lesz, beindíthatjuk a Szent Kereszt Gyermekotthont – ismertette a plébános. Több­­nyire kisdiákokat ho­zunk, akik 1-2-3, egyesek akár 8 évig itt lesznek Óte­leken. A VIII. osztály elvégzését követően vagy Déván folytatják és ott vég­zik el a középiskolát, leérettségiznek, vagy ha ka­punk rá szponzort, ak­kor Temesváron iskoláz­tat­juk őket. Érettségi után, amennyiben mód lesz ar­ra, Óteleken kívánjuk őket letelepíteni. Ők becsületes keresztények lesznek, és általuk gyarapodhat, meg­­erősödhet az óteleki magyar közösség. Ez hosszútávú tervünk és en­nek teljesítésén dolgozunk együtt minden segítőnk­kel.”
Szabó Csaba polgár­mester hajdani iskolá­já­ban és áldott emlékű édes­anyja, az ótelekiek szere­tett Nusi tanítónénijének má­sodik otthonának val­lott épületben, a jól vég­zett munka örömével vesz részt a jól ismert, teljesen felújított épület felszen­telési ünnepségén. “Ke­mény munka és sokrend­béli egyeztetés árán sike­rült a gyermekotthon kis lakóinak hosszú távon meg­felelő körülményeket biztosítani. A helyi tanács és a polgármesteri hiva­tal, illetve a teljes óteleki lakosság egyöntetűen ka­rol­ta fel a gyermekotthon létrehozásának és fenn­tar­tá­sának ügyét. A továb­biakban is, a politikum, a civil szféra és az egyház között kialakult jó együtt­működésre alapozva kí­ván­juk segíteni az itt fel­növekedő gyermekeket, iga­zi otthont biztosítva ne­kik Óteleken. Mi azt szeretnénk, ha igazi ótele­kieket nevelnénk ezekből a gyermekekből.”
Csatlakozva az óte­leki polgármester re­mény­ke­dé­séhez, bízunk abban, hogy elég későn ugyan, de mégis ér­kezett segítség az óteleki magyar közös­ség­nek, és abban is bí­zunk, hogy a ke­reszt ol­tal­mában való­ban hazaér­keznek Óte­lekre a sors ál­tal eddig nem kímélt gyer­mekek.
Makkai Zoltán