Kötött pályás életút
Hivatali utódának, örökösének a Temesvári Villamos Vállalat igazgatójának, Corneliu Miklosi mérnöknek jelentős része, meghatározó szerepe lehetett abban, hogy a gyárvárosi villamosremíz melletti utcát 1930-ban Baader Henrikről nevezték el. Meghosszabbított Magyar utcát (most Take Ionescu sgt.) a Budapest-Orsova vasútvonallal párhuzamos úttal (jelenleg: Aristide Demetriade utca) összekötő 536,14 m hosszú utca megnyitásától mindmáig a kiváló műszaki szakember, vállalatvezető, érdemdús közszolga és nagytekintélyű városatya nevét viseli. A névtáblák közel száz esztendőn át szerencsésen átvészelték a történelmi sorsfordulókat, megrázkódtatásokat, a rendszerváltozásokat, politikai irányváltásokat, széljárásokat. Védelmet nyújtott bizonyos mértékig német származása is. Az elvakult soviniszták is eltűrtek, hogy utca viselje a nevét a Bánság “toleránsnak” mondott és tartott fővárosában.
Fél évszázadon át, 1868-tól 1918-ig egyetlen igazgató, a „sokat vállaló és teljesítő” Baader Henrik (1847–1928) irányította a városvezetés és az utazóközönség megelégedésére Temesváron a közúti szállítást. Nemcsak „európai képzettségű”, alapos felkészültségű, a technika rohamos fejlődésével lépést tartó szakemberként, széleslátókörű, józan, találékony, rokonszenves, bizalomkeltő, tárgyalóképes vállalatvezetőként szerzett tekintélyt, megbecsülést és köztiszteletet, hanem városatyaként, politikusként, közszereplőként, a gazdasági, társadalmi és művelődési élet kiemelkedő, tevékeny személyiségeként is. A közélet számos területén szerzett kivételes érdemeket. Példát teremtett és nyújtott arra, hogy „hogy és mint kell egy nagy jövőre hívatott várost a haladás pályára terelni”.
Felmenői bajorok voltak. A Pfalz tartományi Diedesheimban Nikolaus Baader és Theresia Zimmernann gyermekeként jött a világra 1847. január 30-án. Kilenc éves korában Budára került, ahol borkereskedő édesapja üzletvezetői állást kapott. Elemi és középiskolai tanulmányait Magyarország fővárosában végezte. Magyarul érettségizett. Mérnöki oklevelet szerzett a székesfőváros műszaki tanintézetében. Széleskörű szakmai ismeretek birtokában a Pest-Budai Közúti Vaspálya Társaság kötelékébe lépett. Huszadik életévét tapodta, amikor felettesei Temesvárra küldték, hogy szakmai segítséget nyújtson a lóvasút „sínre tételével”, főként forgalomba állításával nem boldoguló bánságiaknak. A vagonok leginkább a kanyaroknál mindegyre leugrottak a vágányokról. A pályakezdő fiatal mérnök gyorsan megtalálta, azonosította a kisiklások okát, s megoldásának, kiküszöbölésének módját, eszközét is. Rátermettsége, talpraesettsége, szakmai hozzáértése és tudása annyira megnyerte a temesvári „lóvasutasok” tetszését, hogy maradásra bírták, meggyőzték, hogy ne térjen vissza Pest-Budára, hanem szegődjön ügyvezető igazgatóként a Temesvári Közúti Vasút Társaság szolgálatába, Baader Henrik a Bánság fővárosában maradt és ragadt. 1869. július 1-jén lépett a részvénytársaság sorrendben első igazgatója, Gotthill Ede fakereskedő és gyáros helyébe, „Tehetség, tudás, munkabírás, ügyszeretet, a munka és a szakma becsülete jellemezte az ifjú Baadert” – jellemezte a tehetséges mérnököt dr. Jancsó Árpád, szakíróhelytörténész. 1871 őszéig befejezte a lóvasút-hálózat kiépítését, majd jórészt önkéntesen, tiszteletdíj vagy bármiféle ellenszolgáltatás, juttatás nélkül Baader Henrik számos városi beruházás, emblematikussá rangosult épület kivitelezésének műszaki felügyeletét, koordinálását, levezénylését vállalta: a Hunyadi-vashíd (1870–1871), Magyar Kir. Állami Főreáliskola (1871–1879), Ferenc József Színház (1872–1874), belvárosi római katolikus Szent Katalin-plébániatemplom, községi elemi és polgári iskola (1887–1879), Állami Felsőbb Leányiskola (19021904) stb. Vállalta az 1883-ban Temesvár szab. kir. város tulajdonába került sanovicai kőfejtő és a Béga-parti város kikövezésének felügyeletét. Temesvár tanácsának 1873-tól vált választott tagjává, s az építkezési bizottságban fejtett ki érdemdús tevékenységet. Török János polgármester megbízásából 1884-ban tanulmányúton járt azokban az európai városokban, amelyekben villamos energiát használtak a lakások, a belső terek megvilágítására. Beszámolói, információi és érvei nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a kontinensen elsőként Temesvár utcáin és közterein gyúltak ki 1884. október 12-én az izzók és az ívlámpák. Baader Henrik fő szorgalmazója és foganatosítója volt 1899-ben a közúti vasút villamos üzemmódba való átállításának. Két évtizeden át igazgatta példás elhivatottsággal s nagy szakértelemmel a Temesvári Villamos Városi Vasutak Rt.-t.
Megbecsült szereplője, köztiszteletnek örvendő vezéregyénisége volt Temesvár és a Bánság társadalmi, gazdasági és művelődési életének, aki szívvel-lélekkel a közügyekért élt. Lelke, oszlopa volt minden mozgalomnak, szerveződésnek. Tucatnyi egyletnek, társaságnak, intézménynek volt tevékeny tagja, tisztségviselője, illetve vezetője. Érintettként is lányainak egyike hallássérült volt – éveken át erkölcsileg és anyagilag is nagylelkűen támogatta a Schäffer Károly tanító alapította és igazgatta süketnéma iskolát. Négy évtizeden át volt a városi tanács tagja, aki konok következetességgel egyetlen célt követett: naggyá tenni Temesvárt. Dr. Telbisz Károly polgármester oldalán a legtöbbet tette a település megújításáért, fejlesztéséért, korszerűsítéséért s magyarosításáért. A Temesvári Önkéntes Mentőegyletet főparancsnokként 37 évig vezette: kiemelkedő érdemének tartották a Neubauer Gida építész tervezte saját székház fölépítését. Hosszú ideig elnöke volt a Gyárvárosi Társaskörnek s tiszteletbeli elnöke a Temesvár-Gyárvárosi Magyar Dal- és Zenegyletnek, amelyeknek rendezvényein gyakorta személyesen megjelent. Több alkalommal is ünnepi beszédeket mondott. Felesége, Baader Ludovika, valamint lányai – Henrietta és Zelma – közreműködői, rendszeres fellépői voltak a hangversenyeknek, a zenei délelőttöknek. Alelnöke volt a Temesvári Magyar Nyelvterjesztő Egyesületnek. Gyökereit, német nemzetiségét meg nem tagadva 1882-ben elítélte a Deutscher Schulverein magyarellenes, pángermán. propagandáját. Tanácsostársaival összhangban 1899. október 1-jén megszavazta azt a határozatot, hogy a Ferenc József Színházban kizárólag csak magyar nyelvű előadások kerüljenek bemutatásra. A Temesvári Kereskedelmi és Iparkamara 1909-ben alelnökévé, 1914-ben elnökévé választotta: a „legnehezebb időszakban”, az I. világháború éveiben vezette a testületet. Alapítótagja és első főigazgatója volt az 1912-ben újjászervezett Temesvári Lloyd Társulatnak.
Kimagasló érdemeit rangos kitüntetésekkel ismerték el: az 1891-ben Temesváron megrendezett dél-magyarországi ipari és mezőgazdasági kiállítás alkalmával a koronás arany érdemkeresztet tűzték a mellére, a közúti városi vasút villamosításának sikeres befejezése után a Ferenc József-rend lovagkeresztjének birtokába jutott. Az elismerés és a hála jeléül munkássága 40. évfordulója alkalmával Temesvár szab. kir. város önkormányzata dr. Telbisz Károly polgármester kezdeményezésére a „nagystílű technikus” nevére 20 000 alaptőkével ösztöndíjalapítványt létesített „oly rendeltetéssel, hogy alapítványi tőkének kamatjövedelme a temesvári villamos városi vasútnál, másodsorban a városi szolgálat más ágazatában alkalmazottak fiainak felsőbb műszaki kiképzésére ösztöndíjképpen fordíttassék oly módon, hogy a kamatjövedelem az ösztöndíjas ifjú részéről tanúsítandó állandó jó előmenetel feltétele mellett tanulmányainak teljes befejezéséig járjon”. Meggyőződéssel kapcsolódott be abba a nagyarányú társadalmi mozgalomba is, amely azt kívánta elérni, hogy Magyarország harmadik tudományegyeteme vagy második műegyeteme Temesvárott jöjjön létre.
A román királyi hadsereg bevonulása s a román közigazgatás bevezetése után nem egészen egy hónappal a 71 esztendős Baader Henrik nyugdíjba vonult. Nem sok idő múltán a Temesvári Kereskedelmi és Iparkamara elnöki tisztéről is lemondott, 19191920-ban Románia parlamentjének szenátora volt, Teljesen visszavonult a közéletből. Leányánál, özv. Kerschek Gusztávnénál élt a volt katonai élelmezési raktár épületében, amely a Prohászka család tulajdonába került. Temesvár városa díszpolgári címmel tüntette ki 1927. december 18-án. Csöndes visszavonultságban élt, az utcára sem igen mozdult ki. Nem betegeskedett, nem szenvedett. Szombaton, 1928. július 28-án délután 16 órakor hunyt el. A városháza épületére s azon intézmények székházainak homlokzataira, amelyeknek Baader Henrik tagja vagy vezetője volt, kitűzték a fekete lobogót. A gyászházból a Temesvárt modernizáló, megújító és naggyá fejlesztő mérnök, közéleti személyiség holttestét 1928. július 31-án kísérték utolsó útjára a gyárvárosi temetőbe. Már 1930-ban Baader Henrikről nevezték el a villamosok telepe mellett a vasúti átjáró és a Take Ionescu út között megnyitott utcát, amely eredeti nevét napjainkig változatlanul őrzi. Mivel hosszabb időn át a 11-es trolibuszvonal végállomásaként szolgált a név – a szó tényleges és átvitt értelmében is – benne volt a „közforgalomban”, a közbeszédben. Fölösen rászolgált arra, hogy mellszobra minél előbb helyet kapjon a temesvári panteonban, a Személyiségek Sétányán, amelyet immár évek óta nem gyarapítanak – sajnos – újabb büsztökkel, bronzportrékkal.
Szekernyés János
