A cégbirodalom kettéválásának hátteréről

A Bohn–Muschong cégbirodalom felosztásával kapcsolatban egy nemrég megnyílt zsombolyai kiállításon („Cu toate țiglele pe casă”) fontos új adatokra bukkantam, amelyek új megvilágításba helyezik a cégvagyon felosztásának okait. Ezekről Muschong Jakab lánya, Patyánszky Katalin beszélt Walther Konschitzkynek még az 1970-es években. A visszaemlékezés először 2011-ben jelent meg a Hatzfelder Heimatblatt hasábjain. Idén júliusban Cristina Deme a zsombolyai kiállításhoz készült kísérőfüzet (Amprente în lut. În căutarea fundațiilor de cărămidă ale Jimboliei. Jimboblog, nr. 2.) egyik tanulmányában román nyelven részletesen ismertette ezt az írást. Az alábbiakban ennek a román nyelvű ismertetésnek két részletét közöljük magyar fordításban.

„Amíg Stefan Bohn élt, a nagy családi vállalkozás egysége fennmaradt. Halála után azonban felszínre kerültek a korábban lappangó feszültségek. Michael Bohn és Jakob Muschong már egy új iparosnemzedékhez tartoztak: önállóbbak voltak, határozottabban kívánták irányítani saját vállalkozásaikat, nagyobb terjeszkedésre törekedtek, és kevésbé voltak hajlandók elfogadni a család régi szabályait.

A konfliktus az önálló kezdeményezések miatt mélyült el. Michael Bohn a közös vállalkozástól függetlenül saját téglagyárat épített Békéscsabán. Jakob Muschong ezt látva úgy érezte, hogy őt is megilleti az önálló döntés joga, ezért saját nevében megvásárolta a buziási gyógyfürdőt. Mindkét lépés ellentétes volt az idős Stefan Bohn alapelvével, miszerint a családi vagyon nem osztható fel.”

Muschong Jakab Kossák Lajos vélhetően fotóról készült festménye, 1916

Forrás: buziasch.net

Az idézetből számunkra az a legfontosabb tanulság, hogy a cégbirodalom felosztása elsősorban a generációváltás következménye volt. Az új cégvezetők önállóan kívántak érvényesülni, ezért a cégbirodalom felosztása végül elkerülhetetlenné vált. Muschong Jakab tevékenységét a továbbiakban nem kronológiai sorrendben mutatjuk be, hanem külön tárgyaljuk a Buziásfürdőhöz és a téglagyárakhoz kapcsolódó eseményeket.

Felvirágzik a buziási fürdő

Buziásfürdő történetét főleg Jancsó Árpád cikke nyomán mutatjuk be, aki 2009-ben a Korunk folyóiratban nem csupán a fürdő történetének alapadatait gyűjtötte össze, hanem számos színes részletet is megosztott olvasóival.

Buziásfürdő gyógyhatású vizei már a 19. század elejétől ismeretesek voltak országszerte, és már Muschong tulajdonszerzése előtt is országosan ismert fürdőhelynek számított. Temesvárról sokáig csak 4-5 óra alatt lehetett megérkezni. Ezen valamelyest javított az 1895-ben megépült vasútállomás, de az még mindig két kilométer távolságra volt a fürdőtől. A fürdő 19. századi korszakában a legjelentősebb esemény az volt, amikor egy hadgyakorlat során Ferenc József itt szállt meg 1898. szeptember 2-7. között. Ekkorra már a fürdőépületekben villanyvilágítás is volt és az akkori tulajdonos – a helybeni gyógyfürdő működtetésén túl – már jelentős mennyiségben árulta a palackozott gyógyvizet.

1906-ban Muschong Jakab tulajdonossá válásával olyan tulajdonos lépett színre, aki évtizedekre meghatározta a fürdő jövőjét és biztosította fejlődését. Az ő nevéhez fűződik számos épület megépítése: a Phönix-fürdő, a szénsavas strandfürdő, a palackozás ipari szintűvé fejlesztése, valamint az Acélfürdő újjáépítése.

Legjelentősebb beruházása azonban az volt, hogy – bár a román állam diszkriminatív adópolitikát folytatott vállalatával szemben, és adócsalással vádolta – saját vagyonából megépíttette és 1922-ben megnyitotta a Buziást Buziásfürdővel összekötő vasúti pályát, illetve a hozzá tartozó állomásépületet, melyet a Societatea Căilor Ferate Particulare Buziaş – Parcul Băilor nevű vállalata üzemeltetett. Ezáltal a fürdő megközelítése jelentősen egyszerűbbé vált. Ez a vasútvonal még a második világháború és az azt követő államosítás után is működött, egészen 1973. október 10-ig.

Életkép a buziásfürdői vasútállomásról, 1939
Forrás: Valentin Ivănescu: Cronica ilustrată a regionalei de căi ferate Timişoara

A fürdő medencéi, szállodái, hatalmas parkja és a ma is álló, nemrég felújított fedett sétány a két világháború között élénk társasági és kulturális életnek adott otthont. Jancsó Árpád szerint a fürdő vendégei között 1936-ban Ferdinánd román király is megfordult, a fellépők között pedig az addigra már világhíres Bartók Béla, George Enescu és Josephine Baker neve is szerepelt.

Bár a fürdőben az élet pezsgett még egy ideig a kommunizmus idején is, idővel a hiánygazdaság rányomta bélyegét az itteni életre is. 

Önálló konszernné nőnek Muschong Jakab vállalkozásai

Ahogy azt cikksorozatunk első részében is írtuk, erős piaci pozícióból, két lugosi téglagyárral kezdte meg működését Muschong vállalatcsoportja, amelynek bejegyzett neve Muschong J. és társai volt. Ezen kívül még a buziási fürdő is az övé volt, valamint a cég felosztásakor 600 ezer forintot is kapott kompenzációként. 

A J. Muschong & Comp vállalat részvénye, 1923
Forrás: wikipedia.org/Radu Trifan

Erre az alapra építve technológiai újításokkal, valamint a termelőkapacitás bővítésével tudtak tovább fejlődni. Új téglagyár épült Nagyszentmiklóson és Szentimrén (Gyulafehérvár közelében), és a korábban már említett Budapesti Tégla- és Mészégető Rt. megszerzése is ebbe a kategóriába sorolható. A vállalat fejlődését szolgálta a Nadrág és Petrozsény környéki erdőgazdálkodás is, amely tüzelőanyagot biztosított a téglagyártáshoz. Ezen bővítések egy része még a világháború előtt, annak lezárta után néhány évvel történhetett meg. Mindezek eredményeként az 1920-as évek elejére Muschong vállalkozásai a kedvezőtlen politikai környezet ellenére is a térség meghatározó iparvállalatai közé tartoztak.

A cég a világháborút követő birodalomváltás miatt politikai szempontból nehéz helyzetbe került. Jancsó Árpád arra hívja fel a figyelmet, hogy a diszkriminatív adópolitika miatt hátrányba került, és sajtóhadjárat indult ellene, mivel akadályozta a román tőke térnyerését. Mindezek a nehézségek Muschong életének utolsó éveit is meghatározták. 1923-ban, mindössze 55 évesen hunyt el. Halálának körülményei alapján könnyen azt hihetnénk, hogy ezzel véget ért a Muschong-cégbirodalom sikersorozata. A történet azonban korántsem ért véget…

De térjünk vissza még röviden Muschong Jakab halálához. Ruszkicai márványból készült, kiemelkedő szépségű síremléke ma is áll a lugosi katolikus temetőben. Szobrait Rápolthy László budapesti szobrász készítette, az építész pedig Ternovits J. volt.

Muschong-kripta,
Saját fotó, 2025. nyár

Muschong Jakabhoz köthető fennmaradt ingatlanok

Muschong gyárai közül mára tudomásunk szerint egyetlen sem maradt fenn. Ennek ellenére néhány épület ilyen vagy olyan módon ma is őrzi emlékét.

A cégalapító nevéhez három-négy ingatlan köthető kisebb-nagyobb bizonyossággal, bár szinte mindegyikhez szükséges egy megjegyzés. A legkevésbé vitatott a zsombolyai Muschong-palota. Ezt akkor használta, amikor – még a Bohn-Muschong közös vállalkozás irányítójaként – az ottani téglagyár modernizálását is végezte. Ebben a palotában kapott helyet többek között egy postahivatal is. Mivel jelenleg homlokzatán számos vállalkozás osztozik és a cégtáblák közül sok elcsúfítja, jobbnak láttuk az akkori, vagyis századeleji állapotot bemutatni fotónkon.

Muschong-palota Zsombolyán, 1908
Forrás: hungaricana.hu

A cikksorozatunk jelen részének elején említett kiállítási kísérőfüzet megemlíti még a zsombolyai ún. Muschong-udvart, amely egy 1909-es képeslapon szerepel. Két évvel később az épületben már Szinberger Lajos divatüzlete működött. Napjainkban a helyiek egyszerűen csak „Parfüméria” néven emlegetik.

Harmadik ingatlanként a hódmezővásárhelyi származású, de főként a Bánságban aktív Ferencsik Aladár által tervezett Muschong-palota említendő, mely 1926-1927 között épült fel. Az évszámokból következik, hogy bár a Muschong névhez kötődik az épület, a cégalapító sohasem lakott benne. A kommunizmus idején egy ideig a kommunista párt helyi szervezete működött benne, majd Hotel Timiș néven szállodaként működött. Ezt a funkcióját valamikor a 2010-es években vesztette el és amikor 2025-ben ott jártunk, üzlethelyiségek céljára kiadó volt.

Muschong-palota, Lugos
Saját fotó, 2025. tavasz

A fenti ingatlanokon kívül egy korabeli forrás megemlíti, hogy a temesvári „Szechenyi-Haus” is az ő tulajdonában volt halála pillanatában (Temesvarer Zeitung, 1923. december 14). Hogy itt most vajon a Piața Victoriei sarkán álló épületről van-e szó, vagy a város egy másik ingatlanjáról, azt jelenleg nem tudjuk megerősíteni, de cikksorozatunk lezártáig próbáljuk tisztázni a kérdést.

Sorozatunk következő részében Muschong Jakab vagyonának örököseivel fogunk foglalkozni, illetve bemutatjuk azt, hogy milyen sikerrel küzdöttek a Román Királyság idején, mi lett vagyonuk sorsa a kommunizmus alatt, és mi történt velük a kommunizmus bukása után.